:
Tompa dübörgéssel, dohogással
telik meg a folyó fölötti csend,
vontatóhajó küzd a terhével talán,
még a kanyar előtt odalent…
Mikorra elénk ér, már látni is
a kis hajó zászlaját s nevét,
egy matróz nekiveselkedve
súrolja épp fedélzetét.
A taton vidám asszonyság tereget,
inget-gatyát, minden egyebet.
Nincs ebben számomra semmi fura.
Estére kocsmába megy tán az ura.
Valamit kiált nekem, én meg integetek.
Telnek a ténfergő percek,
tunya napok, fecsérelt hetek.
(58 szó a szövegben) (939 olvasás)
agnes: (09-04-2009 @ 01:24 pm)
A sorok között bujkáló keserűség a végén mégis felszínre tör.
Minden jóra fordul, higgy nekem, egy biztató mosolyt küldök,
ez mindenem. Nekem így jött át a versed. szeretettel
trendo: (09-04-2009 @ 01:26 pm)
Köszönöm értő olvasásodat, Ágnes!
felix: (09-04-2009 @ 07:06 pm)
A vizen mindig zajlik az élet, még nézni is jó festett képed! Hát szállj te is hajóra...
Szeretettel: félix
Lyza1: (09-05-2009 @ 05:37 am)
Kedves Trendo!...Keserű hangulatú vers, még a "mosást is irigyen nézed..."...Az egyforma, kilátástalan napok felőrlik lassan az ember idegeit...De, ne add fel!...Különben nagyon tetszik a versed, mint mindegyik, mert mindig hordoz gondolatot, mely hol vidám, humoros vagy éppen keserű!...Üdv: Lyza
prince60: (09-05-2009 @ 07:34 pm)
Mostanában nagyon a víz és annak a partja körül jár a gondolatod. Egyébként nagyon képi a versed. Tetszett ez is, mint általában a verseid. Zoli
