:
A dobóhálót az erős kéz kivetette
mesterin számított ívén elrepült
a közönség tudta, e dobás védhetetlen
s a százezer néző mind elcsendesült.
Lélegzetét visszatartva várta
a felajzott, vérszomjas tömeg
imádott bajnokának új diadalát;
hogy századszor is bevégzi azt,
mit tőle várnak és kiosztja
társának a véres, vad halált.
A végtelenbe nyúló pillanatban
mikor a háló a cél felett megállt;
súlya vonzotta már a mélybe
és már mindenki a végzetre várt…
Kibillent az Idő bronz tengelyéből,
az örökké járó Óra most lejárt,
megállt minden a földi térben,
az áramló vér is megaludt az érben;
Nem történt semmi!
Ez volt a legszörnyűbb!
Minden dolog, mi addig volt,
csak egyszerűen úgy maradt;
a világból eltűnt, felszívódott
a sorsot rendező isteni akarat.
Nem szívott friss vért
az elhintett homok,
nem nyomódtak belé
újabb lábnyomok,
a kitátott szájakban
az üvöltés bennszakadt
azóta is, hűlő lávaként megmeredve
csak bennem él az a végső pillanat.
(153 szó a szövegben) (936 olvasás)
agnes: (09-07-2009 @ 06:22 pm)
Kibillent az Idő bronz tengelyéből,
az örökké járó Óra most lejárt,...! Nen, nem járt le! Most nagyon késik, de utol fogja érni at időt,..én is arra várok,...tudom. A vers nagyon jó! szeretettel
felix: (09-07-2009 @ 07:20 pm)
Meghökkentően szép, kerek pillanatkép. Te ia mesterien dobod... ;)
Szeretettel: félix
trendo: (09-08-2009 @ 02:25 pm)
Kedves Ágnes! Sajnos, az Idő bizony lejárt. Ez a világ itt haldoklik, mint annak idején a Római Birodalom, a császárság korában. És amit hagyunk magunk után: nagyratörő, ám mégis sivár romok.
Ugye tudod, mi a különbség az optimista és a pesszimista ember között? Nos, a pesszimista az tájékozottabb...
Kívánom Neked, tiszta szívemből, amíg csak lehet, maradj optimista, boldogabb jövőt váró ember!
trendo: (09-08-2009 @ 02:31 pm)
Felix! Az Idő fogalma nemcsak engem izgat. Láttam egy mozaikot, melyet -bár meglehetősen primitív vol -, ám mégis nagy türelemmel és nyilván hosszú órák, napok munkájával alkotta meg az, aki készítette.
És mégis: az alkotó meg tudta ragadna azt az egyetlen, lényeges mozzanatot, ami a gladiátorok küzdelmében a leglényegesebb:
a halál előtti utolsó pillananatot. Erről szól ez a vers.
fényesi: (09-08-2009 @ 03:33 pm)
Az idő? Tőlünk független állandó. Csak mi, emberek tuszakoljuk szerkezetekbe. Azt hisszük...
Ez jó!
üdv.
fTJ
piroman: (09-09-2009 @ 12:57 pm)
Valóban nem sok maradt. Talán már meg is állt. Gratulálok, Tesó!