Ó, a giccses versek és dalok!
Harsognak mindenütt,
míg fagylaltod nyalod…
Rágógumi ízű
ócska slágerek
untig magasztalják
a nyári kék eget!
Holott az igazi égi kék
ősszel mutatja meg magát;
mikor nem jelez reklámot a gong,
a lármás rádió nem zajong,
méla csendben sárgul a fű,
toboz hull, pereg a fenyőtű
s a rád boruló lazúr égbolt
sugároz csodás harmóniát;

dacos szíved is megbékül végre,
mikor kékülő ajakkal, utoljára
felnézel a szeptemberi égre.