:
Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Szemetet szór szanaszét a szél.
Mint a bolond fiú a szomszédomban,
ki egész nap tesz-vesz és magában beszél.
Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Kényeskedő lányok szoknyája nem libeg.
Nem füttyögnek utánuk a srácok.
Bánattól terhesek itt a fellegek.
Ezen az utcán nem sétálgat senki.
Lehúzott redőnyök, tört kirakatok
vakon merednek a szemközti falra.
Rozsdásak az ócska lakatok.
Ezt az utcát nem énekli már meg,
aki tudná… Attila rég halott.
Nem tudom, hogy mért is jöttem erre…
Lehorgasztott fejjel ballagok.
(73 szó a szövegben) (954 olvasás)
csitesz: (10-15-2009 @ 05:19 pm)
Látom, érzem az utcát. Józsi
felix: (10-15-2009 @ 07:51 pm)
És mégis meg lett énekelve!... Gratulálok.
Szeretettel: félix
naiva: (10-15-2009 @ 11:27 pm)
Nagyon láttatóan írsz, plusz még érzéseket, hangulatot is keltesz! Ismerős volt az az utca... Egyszer megnézem élőben is!:))) Puszillak: Zsuzsi
aranytk: (10-17-2009 @ 07:44 pm)
Érzékletesen festetted le a képeket, remek a vers! Gratulálok!
Anna1955: (10-17-2009 @ 08:54 am)
Elég nyomasztó hangulatú utcát festettél elénk... tetszett a versed...:)
piroman: (10-19-2009 @ 07:17 am)
Bár Attila rég halott, a te műved él.