:
Hideg szél fúj. Zászlót csapkod,
s mint kései szemrehányást
vág arcodba súlyos cseppeket.
Régi újság, letépett plakát
sodródik a fal tövén céltalan.
Csüggedten kortyol kannás borából
a megborzongó hajléktalan.
Rég volt, mikor itt a sarkon
az a TEFU-s teher épp befordult...
fék sikoltott, a négy kerék csikordult
lázasan pirosló ifjú arcokkal
és felfénylő fegyverekkel a platón,
szánalmasan és mégis meghatón.
Szabadság halt meg legelőször.
Lekaszálta a géppisztoly sorozat.
Egyenlőség nem sokkal követte.
Könyörtelen volt az ok és okozat.
Testvériség látszólag megúszta.
Lágerban, majd jólétben sorvadt,
míg végül felszívódott nyomtalan.
Csüggedten kortyol kannás borából
a megborzongó hajléktalan.
(77 szó a szövegben) (941 olvasás)
felix: (10-20-2009 @ 06:24 pm)
Múlt, s jelen egymással szemben, vagy éppen egyenes vonallal összekötve. Elgondolkodtató, mélységes és komoly. Gratulálok!
Szeretettel: félix
naiva: (10-20-2009 @ 08:34 pm)
Valóban nagyon "mély" a versed... Mélységekbe ránt, a gondolatok mélységeibe, amiket aztán szépen továbbgondolunk...
Anna1955: (10-21-2009 @ 08:45 pm)
Igazi Trendo vers... Minőség a javából. Gratulálok...:))))
Emericus: (10-21-2009 @ 12:14 pm)
Tényleg elgondolkodtató és borzongató is. Az eszmék áldozatul estek. Csak a hajléktalan maradt itt, változatlanul. Nagyhatású vers.
blue: (10-22-2009 @ 12:10 pm)
Jó vers.