:
Hófehér damaszt,
tompán csillanó óezüst,
kés, villa és kanál
az étkező antik asztalán...
és persze nemes porcelán.
Tucatnyi gyertyától
szelidül meleggé
a sötét éjszaka,
vendégváró-marasztalóvá válik
a mindig hideg-rideg szoba.
És megjönnek, szép sorban!
Elfoglalják szokott helyüket,
folyik a csevely, találgatás...
a többiekről van-e híradás?
Arcuk örökre változatlan,
rózsás, kitelt, vidám...
Bajuk többé már nem lehet.
Én vagyok csak viaszfehér,
sorvadt és halovány...
képviselem köztük a múló életet.
(48 szó a szövegben) (919 olvasás)
anyatka: (10-30-2009 @ 01:05 pm)
Tetszett a versed.
fényesi: (10-30-2009 @ 09:53 am)
Lehet, hogy sápadtan, de most is megírtad!
üdv.
fTJ
aranytk: (10-31-2009 @ 07:31 pm)
Mennyire jól tudsz láttatni, éreztetni! Remek írás...
prince60: (11-01-2009 @ 09:40 am)
..., és még minden mást is képviselsz! ((Zoli
