:
Tintakék éjszaka jár-kel ligetünkben
gyöngykavics csikordul léptei nyomán
bársony köpenyébe borzongva bebújva
holdfényes ösvényen lépdel szaporán.
A fekete víznek tajtékja se fröccsen
tört kagylóhéj hever az algás köveken
az éj talpa alatt ha néha megreccsen
megremeg a táj, megáll a furcsa idegen.
Hallgat a füzesben az éji madár
nem csapong vadászó denevér se már
csak a holdfény kúszik a síma köveken.
Fehér kézben fonódó fekete fonal
titkokat rejt, iránya folyton változik
mint folyómban a bűvös sodorvonal.
(63 szó a szövegben) (969 olvasás)
Attila61: (05-09-2010 @ 11:01 am)
Szép és jó vers!Üdv. Attila!
szucsistvan: (05-10-2010 @ 06:31 am)
nagyon szépen írtad meg. Ezt öröm olvasni
stando: (05-10-2010 @ 09:22 am)
:) Én is itt andalodtam...
piroman: (05-11-2010 @ 07:10 am)
Ez igen, Tesó!
Anna1955: (05-12-2010 @ 09:23 pm)
Gratulálok, nagyszerű szonett. Idekötözi az olvasót...:)))) Ölellek: Anna :)))