Gyufa sercen mint a tűzijáték
dühös szikrák szállnak szerteszét
egyikük  a lángot belobbantja
és már hallani is surrogó neszét
a mindennapi kis csodának
ahogy a hideg gáz meleget ád
és vágyam már megelőlegezné
az első csésze kávéillatát.
Odakint hűs hajnal hezitál
a  konyhában is tegnapi szagok
Még fázom nem nyitok ablakot
csak állok a szürke félhomályban.
Hallom a száradó keksz hogy mereng
a halkan pendülő porcelán tálban.

Álmos kezem tétován mozdul
fiók mélyén keresgél kávéskanalat;
a krendencajtó zsanérja megcsikordul
szolidan jelzi, nem kapott olajat…
Halk csörrenések megszokott neszek
vesznek körül, míg teszek-veszek.
Jólesne már a kávé, tán felrázna
múlna homlokomról a barázda.
Éjjel veled oly sokáig
ragoztuk a semmit már megint…
Azért e kábulat ma reggel
s a bánatom, ami csendre int.

Míg tűnődve elmotoszkál
szívemben a lét és a nemlét
előveszek a hűtőből egy almát
megvajazok egy száradó zsemlét.