mindig volt jázmintea,  ánizsos sütemény
bőrkötésű  könyvek, szemüveg  az asztalon
szóltak szép zenék vagy  ábrándos szonettek
nem értettem őket, de tetszettek nagyon
néha színes sorokba rendezte a kártyát,
ha jól emlékszem, úgy hívta: pasziánsz…
máskor meg Tarot lapokat terített…
míg véget nem ért végül a szeánsz

kopogtak a gombok a backgammon táblán
vagy elővett sakkot,  pöttyös dominót
azt hiszem, csak lélekben volt gazdag
de körötte mindennek „otthon-szaga” volt
szívesen mennék hozzá, újra meg újra
sajnos, már régóta nem tehetem
kortyolom tűnődve a jázminteámat
pedig igazából nem is szeretem…

(Kamarás Klára emlékkönyvébe)