:
Ádázul ragyognak
a bitumen tócsák
tükrükbe mosolyog
a kegyetlen nyár
tülkölő-toporgó
sora autóknak
megváltó lámpajel
villanásra vár.
Felcsap a gyilkos gőz
mint egy mosodában
nyúlós lassúsággal
múlik az idő
ám változik minden
egy varázsütésre
hófehér ruhában
belibben a Nő!
Mintha hűs fuvallat
simítaná arcom
látványa felkavar
mégis üdítő
csusszanó jégkockák
a hűlő narancslében
erre emlékeztet
e látomásban Ő
A járdaszélen lépdel
kezében egy képpel
sosem találkoztam
én még ilyen széppel
evezősök húznak
a türkízkék Dunán
úgy rémlik tán Márffy
festette talán?
Vad dudaszó harsan
eltűnik a Duna
elliben a lány is
a hűvös-szép csoda
a hőség a tarkómba
hasít mint a kés
nincs itt semmi más
csak útépítés
(176 szó a szövegben) (901 olvasás)
Attila61: (07-05-2010 @ 01:07 pm)
Kedves trendo! Tetszett a versed könnyed, ám még így is dallamos hangvétele. Üdvözlettel Attila!
Samway: (07-05-2010 @ 07:17 pm)
Tipikus utcakép...tetszett
Teru: (07-06-2010 @ 08:30 pm)
Kedves Trendo,
bizony forró tud lenni egy városi utca, nem csoda hogy látomásai vannak az embernek:-) Remek vers.
Szeretettel Teru
a_leb: (07-06-2010 @ 12:27 am)
Trendo, remek, ahogy ezt a történetet elénk írtad, minden hangulat itt volt, és a csattanó is ütött!
aLéb