Vajon hol heversz
e csillagfényes estén?
Kezed más hajában babrál,
vagy a testén
szilaj vágyat szítva
s mint a szilva,
érett ajkad szétnyílik
puhán, hamvasan?

Ében szemed
látóterében
ki birtokolja
most a fő helyet?
Ki mondja néked
éppen, hogy szeret
és benned keres
társat, hű nejet?

Megoldván ruhádon
csatot, kapcsot és övet
ki ostromolja most öled?
S az a  buján viruló
harmatos mező
kit ringat el szelíden,
mikor sikolyt már csak
halk sóhaj követ?

És ha túl van már
a vad tusán,
ki nyugszik melled
tömött vánkosán
és vajon most
kit becéz
a szirmokat idéző
két női kéz?