az ég fölöttem csillagos
lám begördül a villamos
jó ha tíz percet vártam rá talán
s a megálló hová nem kisért ki Kitty
máris csak fakuló grafitti
emlékeim villódzó fényfalán
elmúlik úgyis minden
kihúnyt a csillagszerelem
agyam táguló hullámterében
gondolatom szabadon terelem
vagyok mint a víz
a felhő a vad madár
nem érdekel a szerelem se
nem igaz hogy szívem nála jár…
mert elmúlt már úgyis minden
ami fontos volt azelőtt
a kiszikkadt folyómederben
homokba gázol a délelőtt

lazúrosan kék a délutáni ég
a tegnapi szín most fátyolos
a megállóban állok ismét
honnan jő előbb a villamos
azt kémlelem döntés helyett
afféle  fej vagy írást játszva
Eszter vagy Zsanett?
teljesen mindegy
nullszaldóra fut ki
ez az ócska játszma
mit úgy hívnak giccsesen
hogy Nagybetűs Élet…
belehalok úgyis, előbb-utóbb
- de azért egyet még kefélek

két járat is jött …
de „mellbedobással”
Zsanett helyett
behúzott végül Eszter
meglátjuk egymással
mire is megyünk
hátha lepereghet együtt
az utolsó szemeszter
és mikor az ég felettem
újra fénylőn csillagos
talán fel se kell majd kelnem...
s nélkülem zötyög el a villamos