:
A nyárnak vége! Alig vettem észre;
fel se tűnt amikor hirtelen elillant.
Úgy voltam vele, mint elmélyült olvasó,
ki egy illatra, zörejre könyvéből felpillant.
Elszállt a fűnyírás édes-zöld illata,
fáimról lehullott a héten az alma.
Kertem már az ősz birodalma.
Nem dobog mögöttem a sok lópata;
Sárgulva zörren a tóparti sás.
Nem kiáltoz lovasok víg csapata:
Vigyázz, hej, ott egy vízmosás!
A kert már nem terem legfeljebb tarackot;
megettük régen a sok hamvas barackot.
Száradó ágak közt hűvös szél suhan.
A nyárnak vége. Mégis észrevettem.
Hideg már a reggel, elkél a kabát.
Tegnap az esernyőmet is elővettem.
Mától úgy kisér, mint egy hű barát.
(144 szó a szövegben) (913 olvasás)
trendo: (09-08-2010 @ 01:00 pm)
A minősítésed ugyan erős túlzás, de jólesik a dícséreted, Attila!
felix: (09-08-2010 @ 05:24 pm)
Szép keretbe zárt elringató helyzetértékelés - sajnos, múlik az idő. De otthhonos, meleg képek. Gratula!
Szeretettel: félix
Attila61: (09-08-2010 @ 08:12 am)
Kedves trendo! Nagyon szépen búcsúzol a nyártól, ez a versed is remekmű! Üdv. Attila!
naiva: (09-08-2010 @ 08:13 pm)
Elillant bizony:(( Egész évben a nyárra várok, és várunk, tudom, sokan, és olyan gyorsan vége... Hangulatos versed elszomorít, mint a nyárvég...
a_leb: (09-08-2010 @ 10:47 pm)
Remek lett a versed, trando, kedvelem, ahogyan összefűzöd a gondolataidat a természet képeivel, és egyszerre több síkon mutatsz a világból.
aLéb
Anna1955: (09-09-2010 @ 10:03 pm)
Fantasztikusak ezek a képek. Nagyon tetszett Gyula...:)))
piroman: (09-09-2010 @ 10:36 am)
Formában vagy, Tesó! A sokrétű gondolatokat simán becsomagoltad egy merengő nézelődésbe, de hidd el átszivárogtak az olvasóba. Gratulálok!