Rövidülő napok révületében
húzzuk a hálót  hiú reményben
hátha egy jó vers tán  fennakad  

Gondolatszálkák rímpikkelyek
kérges szívünkön lélek sebhelyek
csónakunk alján csak ez marad

Verdes a szív mint verdes a hal
hideg homályban is úszni akar
a szabadság opálos fénye felé

Vagy megbújik iszapos veremben
ahogyan én is gyarló életemben
várva tavaszra várva a fényt

Légy mindig okos és óvatos
éberen elővigyázatos
kerüld a háló csalfa szemét 

Tested a meder gödrébe rejtve
sötét iszapban fogyva dideregve
bőjtöld a telet hívd a reményt 

Barátom húzd a rángó hálót
bíztasd a tétova hezitálót
feszíts végsőkig  izmodat 

Te vagy a halász és te vagy a zsákmány
mélységbe lenyúlva keresed magad
próbálod kerülni az elkerülhetetlent
de egyszer majd kifogod aranyhalad.