:
(egy)
köménymag pattog a platnin
nincs ebben semmi szokatlan
szegények levese készül
bugyog és fortyog a katlan
pirul a szikkadt kenyérkocka
meglágyul majd a forró lében
elmajszolja a fogatlan "hómlesz"
hála nem lesz a szívében
kiosztva már a naftalinos plédek
ájuldoznak a médiacselédek…
de kezdődik lassan az Operabál
aki ad magára, ott vacsorál
Válság, Álság és Jótékonyság,
a három nővér, körüljár szépen…
vakuk villognak és a gyémántgyűrűk
jól mutatnak majd a címlapképen
(kettő)
Titkát mindhiába
takargatta volna
a tésztába burkolt
Wellington steak.
Jött egy szmokingos,
kezében kalapáccsal
és a vendégek közt
elárverezték.
Folyt a pezsgő,
zengtek szép beszédek,
mindenki érezte,
az élet milyen szép;
és hogy mi itt mind
jóságosak vagyunk…
és a sztéket bekebelezték.
(116 szó a szövegben) (919 olvasás)
Attila61: (10-21-2010 @ 09:24 pm)
Kedves trendo! A kép amit elénk vetítesz a meztelen, kendőzetlen valóság! Mikor tudunk végre megszabadulni ez átoksúly alól? Miért van az, hogy mindketten tudjuk a választ? Versed kiváló! Együtt gondolkodom Veled! Üdvözlettel Attila!
Artur-Brun: (10-21-2010 @ 12:25 pm)
Ejha! A két-két versszak annyira jól szembe van állítva egymással, annyira kiélezi a feszültséget, hogy ettől bizony kinyílik a bicska a zsebben. Nekem nagyon tetszik a versed, bár ne lenne igaz a tartalma! Gratulálok!
csitesz: (10-22-2010 @ 07:28 am)
Fekete-fehér, illetve színes képek a mai magyar valóságból. Egyszerűságükben van a nagyszarűságük. Egymás mellett megmutatni őket. gzrat. Józsi
piroman: (10-26-2010 @ 08:46 am)
Remek párosítás, kiváló kontrasztok, grat.: piro.