:
Sárgult levélből kotort máglyák
fulladoznak az őszi ködben.
Hova tűntek a nyári mágiák?
A tűzugrásban kipirult leányok
kacagását szétszórta a szél
és szomorkás szordínóra váltott,
hideg harmatcsepp csurran
a csupasz cserjeágakon,
párját hívó madár nem dalol…
Kórón kérődző tehenek bőgnek,
a kifosztott, sáros legelőkön
ördögszekerek kergetőznek
és csak én idézek makacsul
tovatűnt nyári mágiát,
a szénaboglyák szerelemszagát,
az összefonódó, becéző kezek
emléke győzköd, hogy még létezek
nem vesztem bele a ködbe, az őszbe…
Juharlevelek hullanak rám,
egymással csendben keringőzve.
(131 szó a szövegben) (903 olvasás)
szucsistvan: (11-07-2010 @ 02:43 pm)
szépen írtad meg trendo. Élveztem a szóhasználatod, az alliterációkat
Teru: (11-07-2010 @ 12:24 pm)
Kedves is, szomorú is egyszerre. Érdekes, ha mnt gyermekkori emlékre gondolunk, örömmel tölt el. Késbőbb már csak szomorúságot hagy szivünkben.
Szeretettel Teru
kisssp: (11-08-2010 @ 03:35 pm)
Szép írás ez! Nagyon tetszett Gyulám!
Üdv.: Péter
Attila61: (11-08-2010 @ 08:37 am)
Kedves trendo! Köszönöm, így lehet szép az ősz! Üdvözlettel Attila!
a_leb: (11-08-2010 @ 10:09 am)
Minden tekintetben kellemes vers. Hangulata, képei, fordulatai őszinték, nincs erőltetettség a verssorokban. Élmény volt.
aLéb
Samway: (11-09-2010 @ 08:30 pm)
Nagyon szép :))) tetszik
aranytk: (11-10-2010 @ 09:32 pm)
Szépen zenélsz! A hangulat bennem is hasonló. De ilyen szépet írni sose tudnék...