:
Magát még egyszer összeszedte
az évbe belefáradt későőszi nap,
megúnta, hogy mindig
szemébe van húzva
az a rojtos szélű, piszkosszín kalap;
hát most hetykén félrelökte
és sütni kezdett betyár indulattal,
és mi körülnéztünk a szikes pusztán
őszinte, gyermeki ámulattal.
A tópartot övező sovány földeken,
hol évszámra semmi nem terem
minek örülhetne a szántóvető,
most kivirult a szépség,
mint holtak napján a hegyi temető;
csakhogy ez a térség
itt élettel teli, nem mélabúval,
mit errefelé magukból árasztanak
a sárba süppedt tanyák és a falvak;
vándorútjukon, végre, valahára
ideértek, megjöttek a darvak!
Barátom a rozoga stégen
álldogál látszólag tétlenül,
de én már tudom, hogy ilyenkor
számol magában rendületlenül;
fürkész szeme földön, égen
követi kedves madarát,
agyába rögzítve az élet
sok rezdülésnyi mozzanatát;
vonulási dátumok, pusztulás,
és örömteli szaporulat
emlékezetében a jövő évig
mindez mind megmarad.
Ám ráeszmél, hogy vendége van,
ki a parton még itt áll…
jó snapsszal kínál, majd rámkacsint:
-Egyél is, ha már ittál, alkalmasint…!
Járőrtáskáját jó szívvel kinyitja
és most körmünk közül
fűszeres kolbászt harapunk,
tétova kezünkkel hébe-korba
a táska alján kenyérért matatunk.
Lemegy a nap, míg vacsorálunk,
s a bíborvörös alkonyat
a tó felszínén kettőződve
oly különös, varázsos képet ad.
Hamuszürke szélű bíbor felhők
duzzadó hasa meghasad;
özönlik belőle megállás nélkül
sok messziről érkező madárcsapat.
Százával, ezrével jönnek…
a céljuk most ez a tópart, legelő,
a szomszédos kicsiny tanyaházból
boton támaszkodó néni jön elő.
Szemét ernyőzve a lemenő naptól,
könnnyezve nézi az égi csodát…
- Csak megértük, megint, no látod!
Csitítja a csaholó kutyát.
A darvak a jól ismert házat köszöntik.
Trombitahangon rikoltanak,
varjak kárognak, a békák felbrekegnek;
míg csendben vízbe fullad a novemberi nap.
(409 szó a szövegben) (918 olvasás)
Attila61: (11-14-2010 @ 07:43 pm)
Kedves trendo! Az ősz a gyönyörű, bíborszélű felhőkkel festve! Nagyon szép vers, hangulata melegséggel tölt el. Köszönöm az élményt, már nagyon várom könyvedet! Üdvözlettel Attila!
Mandula: (11-14-2010 @ 11:58 am)
Megint csodálatosat alkottál :) Gratulálok!
trendo: (11-14-2010 @ 12:06 pm)
Nem én, hanem a természet :)
Mandula: (11-14-2010 @ 12:13 pm)
De, ahogy leírtad, megelevenedett :) és ez benne a csodálatos. Látni a sorok közt"míg csendben vízbe fullad a novemberi nap."
Teru: (11-16-2010 @ 08:20 pm)
Minden ilyen emlél-versekkel évtizedeket tüntetsz el az életemből...Nagyon hasonló gyerekkorunk lehetett. Darvakat ma, Esetleg állatkertben. Még a pusztán sem már, mindent kiépitenek ami épithető. Milyen jó hogy nem most vagyunk gyerekek...
Szeretettel teru
a_leb: (11-16-2010 @ 11:17 am)
Őzsiesen kellemes hangulat, remek természeti képek, "ég" és "föld" állandó párhuzama. Remek.
aLéb
paletta: (11-17-2010 @ 08:20 pm)
:)Nagyon szemlélete a versed!!..el tudom képzelni magam előtt az egész tájat..a rengeteg darvat és még az anyóka is megkönnyezi a szálló,megérkező madarakat...szépet írtál!:)...
Anna1955: (11-18-2010 @ 06:32 am)
Fantasztikus ez a vers is Gyula... Csak csodálni lehet költészetedet... Szeretettel ölellek: Anna :)))
trendo: (11-18-2010 @ 07:22 am)
Anyó alakja azért került bele a versbe, mert láttam egy filmet, ahol az öreg mamához "hazajönnek" kedves madarai és kis földjének szélén eteti, dédelgeti őket. Megható jelenet volt.
piroman: (11-18-2010 @ 08:12 am)
Tesó! Tényleg nem a benyalás, de ha most élne Arany, akkor valahogy így írta volna le. Gratulálok!
trendo: (11-18-2010 @ 08:16 am)
Nem mind arany, ami Trendo! De ez a vers valóban egész hangulatos! :)