Őszi szél fútt, a bús fagott,
de jókedvemen ki nem fogott,
pedig az ágról esőcsepp özönt
rázott nyakamba, úgy köszönt.

Macskám nyalogatja önmagát,
holott nedves rajt a prémkabát,
tán szomjas mint én? Ki érti ezt?
-Na tölts nyeletnyi szeszt!

Bús őszi verset költöttem én;
túl bánatos lett a költemény,
ellensúlyozni kell ma ezt:
-Na, tölts nyeletnyi szeszt!

Bánat szivárog? Nincs remény?
Segít majd egy kis tömény!
A sok görény majd rajtaveszt,
ha iszom nyeletnyi szeszt!

Így telik el ma az egész napom,
dolgomat mind az ördögre hagyom,
öregszem, mint a fában a geszt…
- Na tölts nyeletnyi szeszt!

Őszi szél fútt, a bús fagott
jókedvemen ki nem fogott…
örömmel mondhatom el neked ezt…
- Na tölts nyeletnyi szeszt!