:
Ködből varrt köpenyben lépdelt a tavon
fénysugárként iramlott kristálypor havon
félénken érintett tenyerembe zártam
olvadó szívemet sarkig ki is tártam
porladó vízcseppek csillogó fátyolán
átütött mosolya azon a délután
és én csak bámultam révülten és kábán
mint aki megállni se tud már a lábán
miközben ő sugárként iramlott a havon
aztán ködcsizmában átkelt a nagy tavon
(56 szó a szövegben) (889 olvasás)
a_leb: (12-03-2010 @ 02:06 pm)
Rajzolsz, festesz, vetítesz, Trendo? Tetszett.
aLéb
felix: (12-03-2010 @ 05:46 pm)
Sejtelmes, ködös látomás, s mondez szsrsz nélkül: lebegő érzés.
Tetszik, nagyon.
Szeretettel: félix
pumibu: (12-03-2010 @ 06:06 pm)
Hát én is csak bámulok révülten és kábán, a soraid láttán:))))Nagyon szép képek, mintha álom, és ébrenlét határán lebegne az ember, mikor olvassa.
Attila61: (12-04-2010 @ 07:47 am)
Kedves trendo! Ismét lenyűgöztél Gyula! Nagyon szép vers, jó olvasni! Baráti jobbom! Attila!
piroman: (12-06-2010 @ 09:36 am)
Csodálatos látomás, Tesó! Láttatod a szavaiddal!
