[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 180
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 180


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Vasárnapi húsleves hétfőn
Szerző: trendo - Kajuk Gyula
(01-02-2011 @ 01:22 pm)

:

     - Hát ez nem lehet igaz! - emelte az ég felé szemét kétségbeesetten a Mama.
- Ezek még a húslevest is meghagyták! A levéből még csak-csak eszegettek, de itt van a teljes kifőtt hús, érintetlenül,  és gyakorlatilag az egész zöldség is. Na jó, mondjuk a sárgarépának van valami híja, de a gyökér, a zeller… mind, mind csak félre van piszkálva. Még jó, hogy a cérnametélt elfogyott, legalább nem savanyodik rám… de mit csináljak a zöldséggel? Elvben csinálhatnék a főtthús mellé egy kis Eszterházy-mártást persze… de azt a mustár miatt meg nem eszik, pláne, ha a valóban ízetlenné főtt tyúkmellet próbálom ismételten rájuk tukmálni.
A húst hagyom is békén, majd lesz vele valami… ám ezt a zöldséget csak nem hagyom pocsékba! Ezerötszáz a gyökér kilója és a többi se olcsó!

       A Mama eltűnődött, majd munkához látott. Hibátlan homoki rózsa krumplit válogatott és hajában feltette főni. Igyekeznie kellett az új fogással, így mikor a krumpli puhára főtt, sziszegve, ujjait meg-megfújva hámozta meg és darabolta fel, hogy hamarabb kihűljön. Mikor elkészült vele, összekeverte a nyakán maradt zöldségekkel és megturmixolta az egészet. Szerencsére maradt vasárnapról főzőtejszín is, a kis kétdecis doboz még félig volt. Felütött két tojást, és a tejszínnel elkeverte a sárgáját. Ezzel összekutyulta a zöldségturmixot. Megkóstolta, fejét csóválva hümmögött. Gyorsan elővette a fagyasztóból a kis dobozt, amelyben  mindig apróra vágott petrezselyemzöldjét tartott. Egyszerre szokott venni a piac sarkán álldogáló öregasszonyoktól legalább tíz csokrot, áldották is érte. Így mindig volt otthon egy kis zöld ízesítő a levesek tetejére.  Most az is eszébe ötlött, hogy az előző hétvégén a kedvenc savanyús kofája egy újfajta zöldségkockát is ajánlott neki. Elővette azt is, kicsomagolt egyet, majd még egyet. A kis piros, félliteres bögréjébe kimert a maradék húslevesből, feltette a gázra, majd mikor forrni kezdett, feloldotta benne a sűrítményt. Kellemes, üde illatot árasztott a lé és megkóstolva az íze is finomnak, bár így egy kissé töménynek bizonyult.

         Most már tényleg sietni kellett, nehogy meglepjék. Fogta az egész maradék húslevest, drótszitáján átnyomkodta rajta az összeturmixolt burgonyás zöldségpürét, hogy még véletlenül se maradjon a foguk közt fás karalébédarabka, ilyesmi. Beleöntötte a fazékba az előbb kipróbált ízesítőt is megkeverte az egészet. Enyhén megsózta, pici fehérborsot is szórt bele. Csak addig melegítette, míg fel nem forrt éppen. Akkor még egy párdekányi vajat is belemorzsolt, hogy igazán selymes legyen. Míg arra várt, hogy a vaj megolvadjon, vékony karikákra szeletelt egy szikkadt kiflit. Meg is pirította a szeletkéket egy csöppnyi olajon.
Aztán szétnyomott egy gerezd fokhagymát, vízzel elverte és a gondosan őrízgetett „sóshoz való” kenőtoll-csomóval leheletnyi vékonyan megkente a ropogós kiflikarikákat. Egyet a szájába is vett. Behunyta szemét, magában mormogott valamit és egy kanállal  belekóstolt régi-új kreációjába.  Pompás zöldséges, fokhagymás íze volt! Valami olyasmi, amilyet rég elszállt ifjúsága boldog napjaiban kóstolt itt-ott a nászútja során, azokban a középkori hangulatú, méregdrága francia fogadókban, a Loire mentén. Érzése vele maradt, még három napon át. Ennyi ideig tartott, míg a levest apránként elkanalazta a kis konyhaasztal sarkánál.  A gyerekek aznap este nem kértek levest, csak két zacskó bolti csipszet faltak be a tévé előtt valami negyeddöntőt nézve, másnap meg már nem kívánták az előző napi maradékot.





(509 szó a szövegben)    (888 olvasás)   Nyomtatható változat


Attila61: (01-02-2011 @ 01:43 pm)
Kedves trendo! Igen a Mama. Mindig volt valami fortély, széppé és jóvá varázsoltak mindent. Ezt a hangulatot újra megidézted írásodban, nagyon köszönöm, nagyon tetszett! Jobbom! Attila!

naiva: (01-02-2011 @ 03:20 pm)
A Mamák bizony nem dobták ki a maradékot, ők még tudtak spórolni, ismerték a fortélyokat:)) Ha belegondolok, én mennyi ételmaradékot kidobok...:(( Tanulságos, jól megírt történet, még a nyál is összefutott a számban, ahogy olvastam:) BÚÉK Gyula!

pirospipacs: (01-02-2011 @ 09:09 pm)
Kedves Trendo! Így van ez, a bolti chips, és a mama főztje. Időbel úgyis az utóbbi nyer, mert soha nem fogunk a chipsről írni ilyen szeretettel. :) Élvezettel olvastam. Szeretettel: pipacs :)

fényesi: (01-03-2011 @ 09:17 pm)
Mester(i), ez igen! üdv. fTJ

Teru: (01-04-2011 @ 09:16 pm)
Kedves Trendo, azt hiszem nagyon jól kijönnék a Mamával, mert és sem dobok ki soha semmit. Szásszor megáldom a méylhűtőt, és minden maradék még frissibe odakerül. Milyen jó néha ha fáradtan hazaérek a munkából valamit kihúzni onnan! Remekül megirtad, sőt, kipróbálom egyszer a recepted:-) Szeretettel Teru

  

[ Vissza: trendo - Kajuk Gyula | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.35 Seconds