stando: (01-12-2011 @ 07:26 pm)

... és ki viszi át a szerelmet a túlsó partra? - ahogy olvastalak, nem féltem, Nagy László gyönyörű sorai jutottak eszembe, Gyula. ;)

Attila61: (01-12-2011 @ 07:28 pm)

Tanár Úr! Ím egy újabb remekmű. Még az elmúlást is szépen írod meg. Nagyon jó vers! Üdvözlettel Attila!

Velina: (01-12-2011 @ 10:52 pm)

nagyon jó, lendületes, tetszik

a_leb: (01-12-2011 @ 11:55 pm)

Lassú, ballagó vers, a gondolatok folyama, a kérdések egyszerűnek tűnő sora mintha újabb és újabb fényeket gyújtana, hogy tisztán láthassuk az utolsó lépést. A vers tagolása remekül szolgálja azt a kiterjedést, amelyben a az elmúlás, a legnagyobb kérdés részek összességégévé, egy egésszé válik, tartalommal telik meg. Fegyelmezetten visz a vers végig az úton, ballagok fel a költővel a hegyre, hogy aztán nyugodtan nézhessek körül és mindent láthassak. A "ki" itt nem kérdés, hiszen mindegy is, egyedül születünk, és egyedül halunk meg, mégsem elhanyagolható. Tatrozunk valakihez, tartozik hozzánk valaki, ettől élhetünk a legutolsó, értünk hangzó imáig teljes életet, Tiszta, képeiben bármennyire is puritán vers, mégis hihetetlen belső gazdagságról, a gondolkodó, a szellem örök, és megválaszolhatatlan kérdéseiről szól bennem ez a mű. Köszönöm, hogy ezt az utat bejárhattam a vers által, az utolsó gyertya fényének nyugalma tölt el. aLéb

Teru: (01-13-2011 @ 04:53 pm)

Igen, ez rettenetes gondolat, éppoly rettenetes mint a halál... Még egy remekmű. Szeretettel Teru

felix: (01-13-2011 @ 07:07 pm)

A kérdések mindig válaszra találnak. De az elme egyre keres, bár bizonyosság soha sincs. Nyugtalanságra semmi ok, minden sötétre új fény ragyog. De azért csak kérdezz, szépen teszed. Szeretettel: félix

Anna1955: (01-17-2011 @ 01:39 pm)

Vívódás és félelem amit érzek soraid olvasása után... Sajnos az óra ketyeg, és az elmúlás nem kerülhető el... Nagyon átélhető minden sorod... Szeretettel olvastalak: Anna :)))