:
- Hát megjöttél?
(Mit mondhatnék,
kezemben melleiddel,
a boldogság abszurd
helyszínén, a szűkös
előszobában, hol kíváncsi
kutyád is fel-felugrik
remegő lábaimra)
- Szeretsz még?
(Míg nyakamat szívod,
a plafont bámulom,
a pókháló-repedéses, foltos
mennyezeten tekintetem
régi emléket keres)
- Muszáj menned?
(a világ köröttünk
rombadőlve, vastag hamu
fedi szerelmünk zsarátnokát,
én meg almát rágcsálok,
magja kesernyés, csutkáját
vesszőkosárba hajítom)
(67 szó a szövegben) (926 olvasás)
Attila61: (01-29-2011 @ 02:52 pm)
Kedves Trendo! Ismerős érzések és pillanatok! Jó vers! Remek! Baráti jobbom! Attila!
anyatka: (01-29-2011 @ 05:29 pm)
hááát... legalább az alma jó volt? :)) Szeretettel: Andi
szemilla: (01-29-2011 @ 09:25 pm)
áááá, ez valami baromi jó!.... (és irigykedtem)
Velina: (01-30-2011 @ 04:17 pm)
Nagyon tetszik
a_leb: (01-30-2011 @ 07:29 pm)
Wurlitzer... ez ugrott be. Úgy darálod itt le a történetet, hogy magad is beleőrölöd ebbe a helyzetbe. Kegyetlenül kifejező, nagyon tetszett,
aLéb
haaszi: (01-31-2011 @ 01:05 pm)
A kihűlő szerelmet biblikus értelemben is példázza az alma megevése....Legalább képet kaptunk, mi jár a fejében annak, aki már unja nagyon a banánt, hogy a gyümölcsöknél maradjunk...
aranytk: (01-31-2011 @ 07:07 pm)
Hű... ez aztán nem semmi, Gyula. Ölelés!
pirospipacs: (01-31-2011 @ 10:21 am)
Amikor a lopott pásztorórák fénye is megfakul... akkor már nem elég. Nekem ez jutott eszembe versedet olvasván.
Szerettel: pipacs :)
Anna1955: (02-01-2011 @ 10:53 pm)
Jönni-szeretni-távozni... Életszaga van... Gratulálok Gyula...:)))