:
a víz felett szelíd pára leng
lassú, ernyedt gesztusokkal
kezek mozdulnak tétován
merre lehet a huncut szappan
s a dúsan felhabzó szivacs
felszínén a buborék elpattan
a kabinajtó halkan megcsikordul
tekintetem mélán arra fordul
aztán csobog a délután tovább
mintha mise történt volna
a bánatom se zakatolna
a sűrű gőzben tompák a zajok
elsüllyednek a kint zajló bajok
egy ócska csap mellett
csobogó csermely csacsog
a gurgulázó csöveknek cserfel
néha felszisszen a gőz
csak csendben ülök, hallgatok
bőrömből elszivárog a titok
lábamnál tócsaként elidőz
(127 szó a szövegben) (891 olvasás)
Velina: (02-02-2011 @ 01:19 pm)
nagyon jól megjeleníted, tetszik
ho: (02-03-2011 @ 10:40 am)
eszméletlenül jó vers
a_leb: (02-03-2011 @ 12:01 pm)
Már vagy harmadszor olvasom. Nagyon kifejező, nagyon jó vers.
aLéb
agnes: (02-06-2011 @ 08:19 am)
Ez szenzációs, nagyon jóóóó szeretettel