Ködpárás réteken át vezet az út,
rozsdás sín mutatja: itt volt a vasút!
Dacol az idővel még az állomás,
de rég nem áll előtte Palacsintás,
ahogy mi hívtuk a forgalmistát;
szegény, megboldogult Kovács Pistát.
A sorompó karja az égre mutat,
nem állja már el dölyffel az utat
a kis bakterházon rongyos vörös zászló…
segélyen tengődik a Sárközi László.
A tűzivíztározó is kiszikkadt rég,
nem tükröződik benne már az ég.
Nem pöfög a mozdony, kihűlt a kazán.
Egy költségsort valaki áthúzott lazán.
Hazánkban már csak a bűn gazdaságos.
Vasútját siratja a falu és a város.