:
jócskán csorbul már a Hold
hűs párahab takarja
az ég sötétlő óceánja
láttatni nem akarja
nem kívánom felidézni
én sem a régmúlt időt
vissza úgysem tér soha
jobb ha elfelejtem Őt
nem őrzi lenyomatát
testének a hűs moha
ezüstösen csengő kacagása
őszi széllel száll tova
nem látom nárcisz kezét
amint kimonója övét oldja
kormos felhőbe rejtezik
a bús október sárga holdja
(97 szó a szövegben) (866 olvasás)
aranytk: (10-20-2011 @ 10:39 pm)
Kedves Gyula! Jön az őszi-téli melankólia. De az őszi versek különös hangulata mindig elvarázsol. Tetszett! Szeretettel: Kati
roadrunner: (10-20-2011 @ 10:45 pm)
nagyon tetszik, különösen a második versszak. :) Bea
estelente: (10-21-2011 @ 05:33 pm)
Egy szép vers a bús és sárga októberi Hold alatt - egy finom emlékezés mégis. Üdvözöllek! estelente
Attila61: (10-21-2011 @ 08:32 am)
Nagyon tetszik! Szép dallamos vers! Jobbom! Attila!
fényesi: (10-21-2011 @ 08:33 am)
Igen! Akár ilyen (is ) lehet Ő, amikor kibontja magát az emlékek fátylából. Finom és míves kép! üdv. fTJ
hzsike: (10-22-2011 @ 09:59 am)
Kedves Gyula!
Ez egyszerűen gyönyörű. Csodálatosan szép "visszamerengő" szerelmi vallomás. Vajon hallhatja Ő is?
Szeretettel gratulálok nagyon szép versedhez:(hzsike) Zsike
a_leb: (10-23-2011 @ 11:38 pm)
Remek, Gyula, el sem tudtam az égi kert elemeitől szakadni a vers olvasása közben, ott maradt fenn a gondolatom.
aLéb
