:
Ha jutna még csöppnyi idő,
melybe belefér egy lélegzetvétel…
gondolatfoszlány, csíra csupán,
egy kidolgozatlan tétel…
egy gesztus, nagyívű mozdulat,
gyöngyfényű ecsetvonás…
szédítő távlat, vagy intim pillanat…
talán nem is kéne más.
De a sors, lám, könyörtelen,
lesújt, mint a rövidzárlat!
Röpke villanás, bezár a műterem;
új képekből többé nem lesz tárlat.
(47 szó a szövegben) (902 olvasás)
szilfer: (10-24-2011 @ 07:30 pm)
Megható nekrológ művészbarátodról. Üdv, Feri:)
vorosliliom: (10-24-2011 @ 07:56 pm)
A tegnapok összetiport romján harangok zúgnak, a lélek belesajdul, Kedves Gyula! Sajnos, a lét-fonal mindenkinél másként szakad, hol előbb, hol pedig utóbb, de mindenképp szakad... aki itt marad, magában őrzi az elmentek emlékét. Te nagyon szépen emlékeztél meg festőbarátodról, még ennyi év után is... Gratulálok, bár tudom, a lélek szava ez! Szeretettel: Daniela
stando: (10-24-2011 @ 08:18 am)
Miért van az, hogy most sírnom kell?
trendo: (10-24-2011 @ 08:37 am)
Ági, a verset fiatalon elhunyt festő barátomra emlékezve írtam, aki mindig mondogatta: "Halott festő a jó festő". De súlyos betegen is nagyon tudott ragaszkodni az élethez.
a_leb: (10-24-2011 @ 08:38 pm)
Viszel magaddal ebben a versben is, Gyula. Ahogy rakod ezeket az emlékmozaikokat, és építed a súlyos kivezetést, lenyűgöző... és aztán a csend... Kiváló.
aLéb
Attila61: (10-24-2011 @ 09:40 am)
Amilyen könnyed és szép verseket írsz, ez most annyira megrendítőre sikerült. Méltó szóemlékmű barátod számára. Jobbom! Attila
hzsike: (10-24-2011 @ 10:05 am)
Kedves Gyula!
Nagyon szép,megkapó gondolatokkal emlékeztél festő barátodra.
Gratulálok versedhez!
Szeretettel:H.Gábor Zsike (hzsike)
piroman: (10-24-2011 @ 10:16 am)
Néhány ecsetvonással és egy súlyos ajtócsukódással rendíted meg az olvasót. Benne van minden.
_zizike_: (10-24-2011 @ 10:57 pm)
Végigolvastam, s bizony a szóm elakadt. Szeretettel olvastalak: izike
