:
Szárító szelek cserzik
a lágybőrű női arcokat,
mit sem ér a drága hidratáló.
Halastavak partján kifeszítve
várakozik már a baljós háló.
Még pirul a naptól a csipkebogyó,
de húsát szottyósra csipkedi a dér,
csábtáncát a légben kecsesen ellejti
egy keringőző, ledér levél-bajadér,
mikor kitartója, az ág már elejti.
Csak harmatcseppet fog a pók,
fáznak már a padokon a nagyapók,
de korai lenne begyújtani még.
Diadalmasan tündöklik fölöttünk,
hideg azúrkéken a későőszi ég.
(62 szó a szövegben) (895 olvasás)
a_leb: (10-24-2011 @ 09:04 pm)
Érdekes, mert sűrűsége mellett mégis könnyedén visz át az őszi napon a versed. A nő itt is szinte minden motívumben megjelenik, de nem ez a fontos, inkább alapszínt tesz a történet elemei alá. Remek, hangulatos versed örömmel olvastam.
aLéb
doszke: (10-24-2011 @ 09:35 pm)
Olyan szépen szőtted az ősz eseményeit egymásba, hogy kellemes élmény volt olvasni: üdv.doszke
stando: (10-25-2011 @ 06:04 am)
Ó! Egy újabb őszi-kék... Mint a ledér levél-bajadért, engem is magával sodort a versedből kiszökött szél. :) Köszönöm. Ági
anonymm: (10-25-2011 @ 08:50 am)
Nem kedvencem az ősz, de nagyon kellemes hangulatát olvastam versedben. Köszönöm:) Üdvözlettel, anonym
hzsike: (10-26-2011 @ 03:13 pm)
Kedves Gyula!
Nagyon szép őszi vreset írtál, gyönyörű jelzőkkel.
Szeretettel gratulálok:H.Gábor Zsike (hzsike)
Attila61: (10-26-2011 @ 09:04 am)
Kedves Gyula! Ismét egy olvasható gyönyörű festmény, lágy és könnyű ősziességgel. Jobbom! Attila
Eroica: (10-27-2011 @ 10:42 am)
Nagyon-nagyon szép vers!
piroman: (10-27-2011 @ 11:26 am)
Egy rövid villanás az elmúlás előtt. Őszi/kék. Kiváló alkotás, gratulálok, Tesó!