:
Mint a partra vetett halak, lüktetve verdes megriadt
szíved, te kismadár… megfogtalak!
Gyengéd csapdaként fog körül e két tenyér,
aranykalitka vár, friss víz, morzsálló kenyér…
Teljesült sóvárgó vágyam, ím itt a perc, amire vágytam!
Elképzelem máris: hallgatom füttyödet boldogan,
és majd az én dalom is ritmusa szerint alakíthatom…
Kalitkád kulcsát örökre eldobom!
Ám a fogoly madár nem dalol nekem, álmaim
végleg eltemethetem. Mit tehetnék? Szabadon eresztem,
hadd daloljon önként, lomb közt, útmenti kőkereszten.
Szállj el szabadon, kismadár! Rab szívem mindig visszavár!
(105 szó a szövegben) (903 olvasás)
hzsike: (11-06-2011 @ 01:08 pm)
Nekem is nagyon tetszett kedves Gyula!
Sok mindent magában hozdoz ez a versed is, a kismadár helyében, akár mi is lehetnénk itt-ott-amott...de a lényeg a szabadság! Te magadtad neki, de vajon így tenne más is? Hm?
(nekem is van egy hasonló kis versem majd fölteszem valamelyik nap)
Szeretettel:Zsike
Julianna: (11-06-2011 @ 03:40 pm)
Nagyon szép vers. Már kezdtem haragudni a költőre, de örültem, mikor elengedte a madárkát. Mindenkinek kell a szabadság, ezt szépen megfogalmaztad. :))) Üdv., Edit.
a_leb: (11-06-2011 @ 08:24 pm)
Nagy tanulság ez Gyula, madarásznak és madárnak is... szépen megírva. Örömmel olvastalak.
aLéb
Eroica: (11-06-2011 @ 09:12 pm)
Van Neked szíved, Gyulám! - Méghozzá jó!- de ezt elég jól titkolod! Ölellek szeretettel, erika
_zizike_: (11-06-2011 @ 09:23 pm)
Na most megríkattál. Még a lelkem is belesajdult. jaj, és ne haragudj, hogy ezt most le is írom, de rám így hatott. Maga a téma és ahogy végigvezetted a vágy - beteljesülés - öröm - feleszmélés - elengedés , gyönyörű, gratulálok:) Barátsággal: izike
Lyza1: (11-06-2011 @ 09:56 am)
De szép!!!... Többféle értelmezése is lehet, de lenyűgöző!. Gratula: Lyza
