Jó volna nyári fűbe dűlve
hallgatni az óceánt, 
verset mondani meg-megállva
tétova szavakkal.
Kibomló hajtincsekben
csendben gyönyörködni,
nem törődve múló hónapokkal.
Elfeledni, hogy közeleg a tél.
Hogy nincsen tüzelőm,
és te is elmentél.

Csak élni a világba,
mint az a pillangó, ki hajdan
megpihent selymes tenyeredben.