Csalfa cselek, csalódások,
csömörök után,
mért csábulok el újra esztelen,
ha fekszel ágyamon meztelen,
és szétrakod a lábadat nekem
egy napos délután,
mikor a redőnyt félig leeresztve,
homályt előlegzünk meg az estre,
és zebracsíkosnak látom bőrödet,
fényből és árnyékból lefestve? 

Honnan maradt meg ez a vágy,
mikor már mindent rég tudok;
honnan a talány?
Újból és újból ugyanazért,
egyfajta, s mégis más élvezetért,
mindig konokul nekiveselkedve
mitől jön az embernek
mindig meg a kedve,
hogy újra megtalálja,
mit már megtalált?
Élete titkát, s benne a halált?

mit már megtalált?
Élete titkát, s benne a halált?