:
Az ember elment.
Üres az otthona.
Gonddal művelt földjén
még ott a kéznyoma.
De ő már elment.
Tűzhelye kihűlt.
A táj nélküle üres lett
és elcsendesült.
Nem hallik favágás,
kútlánc csikorgó zaja.
Nem szól rádió, nem ugat már
az örökké bolhás vén kutya.
Csak a darvak és az ölyvek
adnak néha furcsa hangokat,
ahogy unottan váltja egymást
ködös hajnal, deres dél
és fagyos alkonyat.
(52 szó a szövegben) (836 olvasás)
szilfer: (12-03-2011 @ 04:05 pm)
Az üresség szomorú hangjai pendülnek az elmúlás húrjain, és a nosztalgia egy emberarcú világ után. Szeretettel olvastalak. Üdv, Feri:))
Lyza1: (12-03-2011 @ 06:44 am)
A szomorúság, az elhagyottság nagyon átjön a képeid által, Kedves Trendo!... Szép, érzékletes alkotás...Lyza
hzsike: (12-03-2011 @ 08:33 am)
Kedves Gyula!
Olyan, mintha a sors "visszavezetett" volna a múltadba, mondjuk egy gyermekkori helyszínre,mely felidézte benned a múltat. Nagyon átjött az elmúlás hangulata.
Szeretettel:Zsike
naiva: (12-04-2011 @ 01:04 am)
Szomorú, láttató hideg sorok... Mindenütt csak a pusztulás...
_zizike_: (12-04-2011 @ 06:59 pm)
Tisztán átjött az elmúlást követő üresség. izike
a_leb: (12-04-2011 @ 10:43 am)
Kiválóan hoztad bennem az ürességet, Gyula, nagyon tetszik a versed szaggatottsága, lassú ereje.
aLéb
trendo: (12-06-2011 @ 08:12 am)
Ködös időben jártam arra. Hihetetlen volt az a furcsa hangokkal teli csönd. Köszönöm a méltatást.
