Cím: Néha
Szerző: trendo - Kajuk Gyula
(12-05-2011 @ 11:37 am)
:
Mikor már nem elég
a kávé, a füst, a blues,
kell egy készséges test,
mely a szakadéknak
széléről visszahúz.
Nőt rendelek.
Mindegy, hogy kit,
Lulut vagy Mimit,
vagy akár Olgát;
egy közönyös vérprofit,
csak vegye a pénzt
és tegye a dolgát.
Arcára ne üljön ki
a megjátszott öröm
és ne törjön le közben
az átkozott műköröm,
csak ennyit kérek.
Csak egy készséges testet.
Segítsen elviselni
a tébolyító estet,
hullazöld éjszakát.
Feledtesse a halálvágy
mélybe húzó mocsarát.
Hadd nézzem aztán kiürülten,
ahogy az udvarból kihúz;
és akkor jöhet megint
a kávé, a szesz, a füst, a blues.
(98 szó a szövegben) (906 olvasás) 
csitesz: (12-05-2011 @ 01:29 pm) Béla nagyon jól körülírta a vers által keltett érzéseket.Totál magam alatt vagyok megint. Ennek ellenére nekem valahogy az utolsó sor feloldozást ad valamelyest, visszazérve a megszokott, dohány, szesz, blues ritmusba. tetszett. Józsi
_zizike_: (12-05-2011 @ 02:46 pm) Megrendítő, mély léleksikoly - nekem ezt adta, ... és mázsányi súlyt, mit ezer éve cipelsz. Mellbevágós vers, jól odavágott most nekem ... üdv., :) izike
pirospipacs: (12-05-2011 @ 04:16 pm) Mafányos blues... a minden mindegy, csak történjen már valami, a többire pedig nem is akarok emlékezni, és legalább nem gondolkodom addig sem... Nekem ezt a hangulatot hozta versed. Nagyon átjön. pipacs:)
pirospipacs: (12-05-2011 @ 04:17 pm) Bocs, magányos blues...
hzsike: (12-05-2011 @ 05:16 pm) Hú Gyula! Nagyon "éreztem" ezt a verset, átjött a hangulat, olyan mintha igazi "blues-t" hallgatnék. Szerintem még zenét is dúdoltál hozzá, rosszkedvű, "sötét-fásult-minden-mindeggyet", nem igaz?
Szeretettel olvastalak.Zsike
Malan: (12-05-2011 @ 11:30 pm) Ez nagyon ott van! Kegyetlen, őszinte, mély, erős, nem is tudom, hogy mondjam... Inkább csak gratulálok! Üdv: Malan
a_leb: (12-05-2011 @ 11:54 am) Próbáltam magamban megfogalmazni, hogy milyen hangulatot keltett bennem a versed, Gyula. Próbáltam az először elém ugró szavakat, hogy mit írhatnék ide. Egyik sem fejezte ki azt, amit bennem generált a versed: a világban csalódott férfi, az üresség, a levegő hiánya, a meghalt szépség, az apátia, a kidobott érzelmek, a kéreg, a pótszerek... annyi minden kavarog bennem. Mégis egy képbe, egy rövid történetbe préseltél bele kiválóan egy fél életet. Remek, blues, no...
aLéb
AirunAlMarem: (12-05-2011 @ 12:33 pm) NAGYON tetszik...!! Semmi egyebet nem fűznék hozzá, csak élvezem a hangulatát!
trendo: (12-06-2011 @ 08:10 am) Köszönöm az elismerő szavakat! A vers előzménye, hogy barátok unszolására írtam néhány blues szöveget (egyet, a Hamatartó bluest fel is tettem ma) és a szövegek átolvasása után valahogy megpróbáltam összefoglalni egy sajátos életérzést is, már "rendes" versekben. Így született meg a Blues érzés ciklus, mely hamarosan megjelenik a Rozsdaövezet kötetben.
Attila61: (12-06-2011 @ 08:23 am) Dalszöveg, nagyon jó! Mesteri, nem hiába. Engem kicsit Hobo felé sodort, őt is szerettem, mint a verseidet Gyula! Gratulálok! Attila
szilfer: (12-07-2011 @ 02:02 pm) Kedves Gyula, verseddel már a honlapodon (vagy blogodban?) is talélkoztam, akkor is tetszett. Egy Montmartre-i kopott kis lebujban éreztem magam, míg olvastam. A Félhomály, cigarettafüst, és a sanzon dallamán utazó érzelmek világában. Nagyon jól közvetíti a versed ezt a miliőt. Gratulálok. Üdv, Feri:))
piroman: (12-09-2011 @ 07:53 am) Yeah...a kávé, a szesz, a füst, a blues. Olvastam már, de most is karcolt. Gratula.
|
