:
Szerelmünk úgy nő, ahogyan
tiszta vizű forrásból születő patak:
medrét vájva, széles folyammá dagad!
Magányos, árva szívem szerelmére vár...
Boldog napom után, most minden oly sivár.
Nem tudom feledni csókjaid ízét,
a tavaszi esőt, a szivárvány színét.
Ha nem vagy velem - hiányod fojtogat,
lelkem ólomsúlyként nyomja egy gondolat.
Életem a múló napban csak üresen lebeg,
mint elvonókúrára ítélt szenvedélybeteg.
Agyamban kerengő dervisként,
félelmet hozó álomkép dereng:
Annám, szerelmed elveszthetem.
2010.03.03
(58 szó a szövegben) (1220 olvasás)