Csókok és évek - 4. rész

Miután kiszabadult szülővárosából és a szülői házból Kata belevetette magát a nagybetűs életbe. Ami ugye 18 évesen nem állt másból, mint buli, mozi, csavargás, fiúk… Néha azért egy kis tanulás is bele kellett, hogy férjen, de ez nem csorbította a Sopronban töltött évek meseszép emlékeit.

Voltak csókok, egy hetes ismeretségek, de egy idő után ez unalmassá vált Kata számára. Az egyik fiúról – akivel pedig nagyon jól érezte magát – kiderült, hogy gyűrűs menyasszonya van, a másik túl alacsony volt, a harmadik túl rámenős. Biztos pontot szeretett volna, egy állandó barátot. Fél év után meg is kapta őt.

Vizsgaidőszak volt az egyetemen. A gimnáziumból ismerős srác megkérte Katát és barátnőjét, segítsenek puskát írni neki és pár szobatárásnak. Ők mégiscsak szebben tudnak apró, olvasható betűkkel írni, ami ugye alapfeltétele a jó puskának. Sok adat, kis helyen. Így hát feláldozva hétvégéjüket a két lány az egyetem kollégiumában írta hosszú órákon át a mindenféle idegen képletet a fehér kis lapokra. Nem volt könnyű feladat, de a fiúk elszórakoztatták őket. Kata itt ismerkedett meg Tamással. A fiú folyamatosan incselkedett vele, Katának pedig kifejezetten tetszett a jóképű, vidám fiú. De nem ringatta magát hiú ábrándokba, úgy érezte Tamás túl jóképű, és népszerű, hogy ő, a jelentéktelen Szabó  Kata kelljen neki. Mégis szemmel látható volt, hogy a két fiatal között alakul valami…
 Miután végeztek a puskák megírásával – jó pár napjukba került – és kisebb fajta ínhüvelygyulladást kaptak a folyamatos körmöléstől, a fiúk meghívták a két lányt hálából moziba. Kata nem fejtette el a film címét, bár nem sokra emlékezett belőle. „Kína szindróma”, Jane Fonda volt a női főszereplő. Valahogy olyan természetesnek tűnt, hogy ő Tamás mellé üljön. Végig beszélgették a mozielőadást, többször is rájuk pisszegtek, rájuk szóltak a hátsóbb sorokból. De ők csak vihogtak, kicsit elment az eszük egymás közelségétől. / Utólag visszagondolva, elég idegesítően viselkedhettek…/, de ez akkor jó heccnek tűnt. Az előadás után beültek egy italra a Panoráma étterembe, ott már egyértelművé vált, hogy Kata és Tamás összetartoznak.

Különváltak a társaságtól, kettesben rótták tovább Sopron belvárosának macskaköves útjait. Eső utáni, meleg este volt. Csillogtak a sárga lámpafényben a régi, szűk, kacskaringós utcák. Olyan mint a filmeken… - gondolta Kata, míg végig nevetgélve sétáltak a belváros girbe - gurba utcácskáiban.
 A Templom utcában csókolóztak először. A belváros adta a díszletet ehhez az első csókhoz, mely izgalmas volt és nagyon romantikus. Csillagot választottak maguknak, egy sárgán vibráló, fényes gömböt , melyet Kata még most is keres néha, derült, csillagfényes éjszakákon az óriási égbolton.

 Nagy szerelem volt, talán a legnagyobb az életében. A legbolondosabb, legszebb szerelem. Tamás jóképű volt, nagyszájú, határozott egyéniség. És nagyon szerette Katát. A lány úgy élt, ahogy mindig is szeretett volna. A szerelemtől rózsaszín felhőben, szabadon, érdekes társasággal körülvéve, érdekes események részeseként, egy jóképű fiú társaként. Tamásnak mindig voltak Kata számára extrém ötletei, amit ő imádott… Velük mindig történt valami… Kata írónői terveihez pont passzolt Tamás szobrász tehetsége. Álmaiban szépen együtt élték le az életüket: ő regényeket ír, Tamás szobrokat faricskál. Így élnének, mint sikeres művész-házaspár. Úgy érezte minden téren összeillenek. Igaz a fiú néha sokat ivott, olyankor meglehetősen szeretett botrányokat kirobbantani, még verekedett is néha, de Kata kitartott mellette, pátyolgatta. Annyira szerette, mindent elnézett, mindent megbocsátott neki. A fiú szavait áhítattal figyelte, okosnak, mindent tudónak érezte minden megnyilvánulását.

Két év…. Amit kár lett volna kihagyni az életéből. Tamás a mindene volt, legnagyobb szerelme. Tudta mennyire jó most neki, és tudatosan élvezte is minden percét. Végig bulizták a Balaton partot, a déli, az északit, a Velencei-tavat, koncertekre jártak és rengeteget beszélgettek, a kollégiumban, megvitatva a világ eseményeit, lázadva a kor ellen, amiben éltek. Megismerte Tamás messze élő családját, egyszer egy szilvesztert is náluk töltött. A fiú barátai megszerették Katát, csodálták, hogy kitart mellette.
 

Mikor el kellett hagynia Sopront, beleszakadt a szíve. Tisztában volt vele: olyan boldog soha többé nem lesz, mint az itt töltött évek alatt. Itt önmagát adhatta, úgy szerették, amilyen, egy olyan fiú oldalán, aki ismerte igazi énjét. Talán jobban is, mint ő sajátmagát.
Kata állt a vonat legutolsó kocsijában, a hátsó ablakon át nézte, ahogy egyre kisebb lesz a fiú távolodó alakja. Érezte, tudta, lényének egy darabkáját örökre otthagyta álmai városában.

Keserves volt a szakítás, de szinte törvényszerű. Közel két év után Kata dolgozni kezdett, elhagyta Sopront, Tamás pedig nem akarta lekötni magát, előtte ott állt még 4 egyetemen töltött év. A barátok azt mondták: Kata ennél már csak jobbat kaphat, de Tamás nála csak rosszabbat.

Mindketten sírtak, mindketten megszenvedték a szakítást. Kata  rongyosra hallgatta  A Dire Straits  „Why worry” című dalát, órákon át sírt  a szomorú dallamot hallgatva. Felhívta telefonon a fiút, de nem szólt bele, csak a hangját szerette volna hallani….Egyszóval csupa tinis, elkeseredett dolgot csinált keserves állapotában.

       Utólag kiderült Tamás megcsalta őt, még az ismeretségük közepén… Ezt tragédiaként élte át: becsapták, megcsalták, hazudtak neki… Rögtön darabokra tépte az első útjába került, fiúról készült fényképet. Nagy pofon volt ez neki, de segített felejteni.

Kata évtizedek óta semmit nem tud Tamásról, aki talán legnagyobb szerelme volt.

Néha álmodozik róla, jó lenne egyszer még az életben találkozni, és elbeszélgetni a múltról.

Folyt. köv.:)