2010. február 05.
Samway: (02-07-2010 @ 09:41 pm)
Jó cím Zsuzsi...már benne a versed...mielőbbi mosolyt kívánok...
szemilla: (02-07-2010 @ 09:59 pm)
ütős - de ez a minimum, ami kijár annak, aki nem veszi észre, mi a különbség a mosoly és a vicsor között...
ender: (02-07-2010 @ 10:20 pm)
Pedig nem is olyan egyszerű megmondani, ki mikor mosolyog igazán. Még ha vicsornak is érzi az ember a mosolyt az arcán, mások meg nem mondanák a különbséget... Talán tényleg, csak a szemek. Vagy aki már látott igazán mosolyogni, érzi a különbséget.
De igazán szívből mosolyogni is tudni kell. Kívánom, hogy a vicsorból mosoly legyen.
Üdv:ender
Attila61: (02-07-2010 @ 10:33 pm)
A vers jó,nagyon jó!
Egy pici észrevétel a szú az egy bizonyos kártevő mely a fákban található, de lehet én tudom rosszul?
Üdv Attila.
lena1: (02-07-2010 @ 10:51 pm)
Nagyon sok keserűség van szép és fájdalmas versedben Zsuzsika! Gyönge női lelkünket mindig éri valami szomorúság. Én úgy gondolom, nem sokáig várat magára az-az igazi szívből jövő mosoly. Szeretettel ölellek!
aranytk: (02-07-2010 @ 11:08 pm)
Kemény, szinte dühös lázadás... milyen igazad van... aki ismer, annak fel kell ismernie a különbséget! Remek írás!
Ölellek, Zsuzsim!
naiva: (02-08-2010 @ 06:14 pm)
Köszönöm Józsikám!:) Mindig bajban vagyok a címadással, de most én is úgy érzem, sikerült megtalálnom a megfelelőt! Puszillak: Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 06:17 pm)
Szemi!:)) De jó itt látni Téged!:) Tulajdonképpen ez a kis monológom nem egy emberhez szól, inkább általánosságban, mindenkihez: hát nem látjátok, hogy már mosolyogni sem tudok??? Van így néha az ember...:( Puszillak: Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 06:23 pm)
Kedves ender!:) Örültem a kis eszmefuttatásodnak itt a versem alatt. Igazad van. Lehet észre sem lehet venni rajtam hogy nem igazi??? Mikor írtam, tényleg úgy éreztem megbénult az arcom, és képtelen mosolyra húzódni a szám... A műmosolyt, másokon legtöbbször kiszúrom, és a valódit is. A szemek viszont mindent elárulnak!:)) Köszönöm soraid, szeretettel: Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 06:29 pm)
Drága Attila!:) Milyen igazad van, haha, szúette goblein!:)) Egy előnye van a dolognak: ezen tényleg elmosolyodtam magam:) (Mármint saját hülyeségemen, amit ugye még elütésnek sem mondhatunk. Nem tudom honnan jött ez a szú, pedig esküszöm tudtam, hogy a fát szereti:) Örültem soraidnak és köszönöm a figyelmeztetést: Zsuzsi /Javítom!!/
naiva: (02-08-2010 @ 06:34 pm)
Lénám, néha akkora feszültség uralkodik az emberben, hogy valóban nehezen megy a mosolygás. Hát remélem jól alakulnak a dolgok, és nemsokára újra tudok szívből mosolyogni! Köszönöm soraidat: Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 06:41 pm)
Drága Katim! Aki ismer, valóban észre kell(ene) vennie, ha figyel is rám!:) De mindenkinek megvan a maga gondja-baja. Nem voltam dühös... inkább csak szomorú és feszült.:( Köszönöm szavaid! Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 06:45 pm)
Kemény piro... mint az élet! De ezt te talán még nálamnál is jobban tudod... Máris javítom a szúettét:))) Mint fenn is írtam, gőzöm sincs, hogy keveredett ide a szú... totál fogalomzavar:) Puszillak: Zsuzsi
naiva: (02-08-2010 @ 07:11 pm)
Anikó!:))Szerintem a kérdőjelet akár pontra is cserélhetnénk utolsó mondatod végén. Valószínűleg így lehet... Zaklatottság, disszonancia diktálta sorok... Két embernek mutattam meg, mikor elkészült, az egyik azt mondta rá: nincs ezzel semmi gond, szabadvers:))) A másik közölte velem: ez nem vers, nincs rím, nincs szótagszám, stb. (Ezektől függetlenül is lehet szerintem vers a vers, de ezt döntse el mindenki maga) Örülök, hogy elfilózgattál a versem alatt, és köszönöm a véleményedet! Puszillak: Zsuzsi
piroman: (02-08-2010 @ 08:15 am)
Uh, de kemény! Mielőbbi (igazi) mosolyt kívánok! (Ja, szerintem a molyrágta jelző jobb lenne, mint a szúette. :)
winner: (02-08-2010 @ 08:40 pm)
Drága Zsuzsika! Tökéletesen megértem a lelkiállapotodat. Az apukádnak jobbulást és mielőbbi felgyógyulást kívánok.
mango: (02-08-2010 @ 09:10 am)
Számomra ez azért szokatlan Tőled, Zsuzsikám, mert ez szinte már-már egy szabadvers : csaknem minden rímet lehántottál róla...Ennél sokkal jobban és szebben szoktak csengeni a soraid - de lehet, hogy pont ezzel a rímtelenséggel (vagy kevés rímmel) akartad a mosolytalanságot (vagy annak tovatűnését), a disszonanciát, a hiányt jelezni...?
Julianna: (02-08-2010 @ 09:41 pm)
Zsuzsika, érezhető, hogy a verísrásnál nem voltál mosolygós kedvben, de szépet kellett mutatnod, remélem azóta jobbra fordult minden, ...és a szemedben is már a mosoly tükröződik. Ölellek: Edit.
LEKA: (02-08-2010 @ 11:40 pm)
Ez már kínos...már mint a mosoly, ami végül is nem is az. De hát miért is mosolyognál, amikor annyi minden elveszi a kedved....Jól tetted, hogy a fejére olvastad: vegye már észre! mindenki, akinek látnia kellene. Mosolygós napot kívánok! Éva
norbert: (02-09-2010 @ 10:18 pm)
Szia Zsuzsi!
Nekem a "boldogtalanság" szó jutott eszembe...
és az, hogy ez egy baromi jó vers! Nagyon tetszett!:-)
naiva: (02-09-2010 @ 10:51 pm)
Köszönöm Laci!:) Köszönöm az együttérzésedet, bízom benne minden rendbe jön! Puszi: Zsuzsi
Anna1955: (02-09-2010 @ 10:56 pm)
Drága Zsuzsika! Szíven ütött a vers...mélyen átérezhető minden képe. Sajnos egyre többet érzi magán is az ember, hogy a mosoly, már régen nem a szívünkből jön... Ölellek Zsuzsika, és szebb napokat kívánok...
naiva: (02-09-2010 @ 10:56 pm)
Editkém, hát valóban nem voltam mosolygós kedvemben... Valójában én sokat mosolygok, hatalmas ereje van az őszinte mosolynak, és bizony elkeserítő érzés volt, hogy nem ment... Ebből az elkeseredésből született ez a vers. Köszönöm kedves soraidat! Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (02-09-2010 @ 10:59 pm)
Évikém, ez az érzés több volt, mint kínos. De már valamivel könnyebben megy:) Puszi: Zsuzsi
naiva: (02-09-2010 @ 11:04 pm)
Köszönöm Béla:) Nem a legjobb versem, az biztos, de valóban a zaklatottság diktálta. Van pár ilyen "kiszaladt" írásom, mind ilyen kesze-kuszán tördelt.:) Örülök, hogy itt jártál! Puszi
naiva: (02-09-2010 @ 11:09 pm)
Drága vagy Norbi!:) Boldogtalan is voltam, illetve akkor éppen képtelen a boldogság és öröm befogadására. Nagy úr a szeretteink miatt érzett szorongás...Letörli a kikivánkozó mosolyt az arcról! Köszönöm szavaid! Zsuzsi
naiva: (02-09-2010 @ 11:14 pm)
Köszönöm Annám! Igazad van: egyre fakóbb, fáradtabb a mosolyunk, néha még akkor is, ha rendben mennek a dolgaink... Bízom benne és vágyom rá, hogy hamarosan nemcsak újra szívből mosolyogjunk, de nagyokat is nevessünk:)) Mondjuk a farsangi talin!:) Puszillak: Zsuzsi
a_leb: (02-09-2010 @ 11:56 am)
Zsuzsi, én nem vagyok a szabadvesek nagy híve, de ez a monológ valahogy nagyon jól adta vissza azt az érzést ebben a formában, amit ebből a kényszer mosolytalanság állapotból ki lehet fejezni. Zaklatott, ez a szó jut eszembe, ahogy olvaslak. Tetszett a vers... mert ez az.
aLéb
szavathna: (02-10-2010 @ 05:31 pm)
Kedves Zsuzsi!
Keserű érzések uralják versed.
Tudod a mosoly belülről fakad, jól utánozni nem is lehet. Az, magától jön, nem hívásra... Az álarcaink mögött lélek lakik, aki ismer, tudja mi a különbség a mosoly és a "vicsor" között, aki nem, az nem ért meg igazán...
Szeretettel ölellek és minden jót kívánok! Anna
Captnemo: (02-10-2010 @ 06:43 am)
Valóban jól körülzárja a vers a címét. Remélem, hogy azért szépen kisimulnak, és mosollyá szelídülnek valóban (és mégis!) azok a fájdalom marta mély vicsorbarázdák, és kiragyog arcodon a BOLDOG mosoly!
naiva: (02-13-2010 @ 03:17 pm)
Én is remélem kapitány!:) Köszönöm, hogy itt jártál!
naiva: (02-13-2010 @ 03:20 pm)
Köszönöm Anna! Pontosan így gondolom én is, minden szavaddal egyetértek! Puszi: Zsuzsi
