:
Az élet fiókjai
Hány fiókot rejtegetünk lelkünk mélyén?
Hányat húzunk ki minden nap, kicsit elmélyülni tartalmában, és hányat tartunk zárva?
Melyik az, amelyet bár bezártunk, néha mégis előkeressük hozzá a kulcsot, és elfordítva a nyikorgó zárban, feltárjuk?
Lelkünk tele van életünk emlékeit őrző fiókokkal…
Gyermekkor… Sokszor belelesünk, kutakodunk benne, keressük az elmúlt érzéseket, az önfeledt, gondtalan időszakot, mikor versenyt futottunk a széllel, és rácsodálkoztunk a végtelen kék égre. Cserebogarat fogtunk, és színes szárnyú pillangót, csigákat kerestünk az eső után a nyári kert buja zöldjében. Száguldott a szánkónk, Holle anyó párnájából hullott, csak hullott a toll… Szabadon visongtunk, és megkóstoltuk, milyen ízű a hó.
Ezt a fiókot gyakran kinyitjuk, hátha újra megérezzük a nyári eső utáni föld illatát, s hidegtől vöröslő markunkban, az olvadó hógolyó ízét…
Vágyódva nyitjuk ki ifjúságunk rekeszét… Ott lapulnak a nagy szerelmek, boldog ölelések, az első csókok, és a szakítások utáni átzokogott éjszakák. A nagy bulik, áttáncolt, koncerteken végigtombolt évek… A nagy találkozások, lázadó beszélgetések, hitünk a jövőben. Álmok, vágyak suhannak elő a fiókból, s mint áttetsző koboldok tűnnek el mély sóhajunk nyomán…
Csodát rejtő fiókunk, a gyermek születése… Élet, mely belőlünk fakadt, lélek, mely a szemünk előtt csodálkozik rá a világra. Boldog mosollyal nézzük a lelkünk mélyén megörökített fotókat: az első lépések, az első fogacskák, a szavak, az óvodai szereplések, a büszkeség és hála, hogy részünk lehet egy emberke világra eszmélésében. Beszippantjuk a babaillatot, belenézünk az ártatlan gyermekszemekbe, mielőtt becsukjuk ezt a boldogság-fiókot.
Halottjaink fiókja nehezen nyílik, fájó lelkünk magába zárja. Előbújnak a szellemek, öreg, eres kezek nyúlnak utánunk. Könnyel öntözött emlékek, temetések és koporsók, melyek szaporodnak éveink múlásával. Rokonok, barátok intenek a múltból, de élnek, a jelenben is élnek! Majd csak velünk halnak meg végleg.
Egy fiók mindig marad számukra bennünk…
Vétkeinket, elrontott lépéseinket, rossz döntéseinket őrzi a nyikorogva nyíló, kulcsra zárt fiók.
Mégis ki kell nyitni, ha fáj is szembe nézni velük… Szabadon kell engedni a múlt démonait, elfogadni őket életünk részeként, hisz valamikor velünk éltek. Ez a fiók sötét… Csak mi tudjuk, mit rejt, és talán tanulunk is a hibákból, ha őszintén szembenézünk velük. Majd újra elfordítjuk a kulcsot és továbblépünk… Mert állandó bűntudatban élni nem lehet. Nem szabad.
Van egy fiók, melyet nem mi nyitunk ki… Egy szerető szív tárja fel, lehet barátunk, társunk, szerelmünk… Rámutat a bennünk lévő értékekre vagy hibákra. Rámutat egy olyan önmagunkra, amelyet talán mi sem ismerünk. Segít, és tudással ruház fel: az önismeret tudásával. A jobbá válás lehetőségével. Igen, csupán egy lehetőség: elfogadjuk-e a felénk nyújtott segítő kezeket, hagyjuk-e szeretni magunkat, hajlandóak vagyunk-e elhinni, hogy jók is lehetünk. Tudunk-e abban is hinni, amiben eddig nem mertünk…
Ez a befogadó fiók mindig legyen nyitva! Engedjük be a szeretet, fogadjuk el, ismerjük meg jobban önmagunkat! Merjünk boldogok lenni!
Sok-sok fiók lapul még lelkünk mélyén, és számuk egyre szaporodik. Titkaink, örömeink, sikereink fiókjai.
És még sorolhatnám…
Gondolkodj el: Te vajon melyiket nyitogatod, benned melyik tárul fel legtöbbször?
Sokat elárul rólad!
(462 szó a szövegben) (999 olvasás)
Navarrista: (11-28-2010 @ 09:30 pm)
Emlékszem én is fogtam cserebogarakat. Szép írás. Üdv, Csaba
Baggio011: (11-28-2010 @ 09:38 pm)
Nálam tuti befutó, sok szeretettel gratulálok, nagyon nagyon tetszett! :)
naiva: (11-28-2010 @ 11:55 pm)
Kedves Csaba!:) Még a tavaszi esték illatára is emlékszem, mikor lestük, mikor kezdenek repkedni a cserebogarak... Látod, te most a gyermekkorod fiókját húztad ki... Örülök, hogy velem nosztalgiáztál kicsit!:) Köszönöm szavaid! Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (11-29-2010 @ 01:32 pm)
Köszönöm Lyzám, aranyos vagy! Kicsit elfilózgattam, és örülök, ha másokat is elgondolkodásra késztettem!:) Puszillak: Zsuzsi
naiva: (11-29-2010 @ 01:38 pm)
Kedves Zoltán!:) Köszönöm értő olvasásodat! És még hány és hány "fiók" rejtőzik bennünk... Nekem most ezek ugrottak be:)) Örültem soraidnak! Szeretettel: Zsuzsi
anyatka: (11-29-2010 @ 02:28 pm)
Fiókok, rekeszek, szobák, a hetedik, ami ajtaját nem szabadna kinyitni, de.... Nagyon tetszett, gratulálok szeretettel: Andi:)))
Lyza1: (11-29-2010 @ 04:51 am)
Zsuzsikám! Nagyon tanulságos és igaz írásod! Nagy elismerésem!Lyza
naiva: (11-29-2010 @ 06:11 pm)
Andikám, ezzel a hetedikkel beindítottad a fantáziám:))) De....:)) Majd! Egyszer azt is feltárom!:) Köszönöm, örülök, hogy itt jártál!:) Puszik!:))
LEKA: (11-29-2010 @ 09:50 pm)
Gondolkodtam én is, vajom melyiket...Tetszik, ahogy a témában elmélyedsz,és ahogyan megindítasz máásokban gondolatokat.
Anne20: (11-29-2010 @ 10:20 pm)
Tetszik, ahogy sorra veszed a fiókjainkat :))))) Puszillak: Anne
winner: (11-29-2010 @ 10:30 pm)
Valóban ilyen lenne az életünk? érdekes vibráló ábrázolás. nekem tetszett méltán lett majdnem győztes próza.
Grigo: (11-29-2010 @ 10:38 am)
Kedves Zsuzsi ! Nagyon mély, elgondolkodtató az írásod. Benne van az egész életünk, minden emlékké válik és raktározzuk őket amíg csak élünk. Gratulálok szeretettel : Zoltán
naiva: (11-29-2010 @ 12:11 am)
Köszönöm Gáborom!:)) Őszintén örülök, hogy tetszett! Puszi: Zsuzsi
naiva: (11-30-2010 @ 12:37 am)
Örülök a hsz-ednek Évi, valahogy mindig rátapintasz a lényegre... Annak is örülök, hogy sikerült magával ragadnia a témának... Elküldtem a lányomnak is, úgy tetszett neki, azt mondta szeret ilyen filozofálgató írásokat olvasni!:)) Köszönöm, hogy elolvastál, és szavaidat! Sok puszi: Zsuzsi
naiva: (11-30-2010 @ 12:38 am)
Anném, sorra vettem néhányat, de még milyen sok kimaradt...:) Köszönöm szavaidat! Zsuzsi
naiva: (11-30-2010 @ 12:41 am)
Aranyos vagy Laci, köszönöm! :))))))) Bizony ilyen... Mindenkiben benne vannak ezek a "fiókok" , sőt még ennél is több, de ezek majdnem mindenkiben:)) Ölellek szeretettel: Zsuzsi
sodrelap: (12-01-2010 @ 11:02 pm)
Szép a lelked, ráadásul jól is írsz! üdv., sodrelap
naiva: (12-02-2010 @ 01:02 pm)
Nagyon köszönöm sodrelap, ez igen jólesett!:)) Szeretettel: Zsuzsi
zsuka49: (12-02-2010 @ 03:12 pm)
Szia Druszám!!
Elgondolkodtató az írásod - de remek!!
Gondolom sokunkat késztet arra, hogy magunkba nézzünk egy kicsit.!!!:)
Puszizsuzsi