Cím: Lustaság? Szerző: naiva - S. Farkas Zsuzsanna (08-23-2011 @ 08:53 pm)
:
Lustaság?
Míg az asszony elsétált a muskátlis láda előtt, rácsodálkozott, hogy bírja szegényke a sivatagi kiképzést, amelyben az utóbbi időben részesítette. „Ma este megöntözöm. Majd ha lemegy a nap.” – gondolta, míg hosszasan a kulcsa után kotorászott. Pedig kicsi a táska, mégsem talált meg soha, semmit benne. Persze, ha nagy lenne, akkor is itt kotorászna, a tűző napon, fáradtan, majdnem olyan kiégetten, mint a muskátli földje. Végre fordult a kulcs a zárban, és ő bevánszorgott, a kinti forróság után hűvösnek tűnő lakásba. „Takarítanom kellene… Kupi van mindenhol”– állapította meg magában, míg az előszobában felakasztotta a táskáját, a még tavaszi kabátoktól roskadozó előszobafal fogasára. Lerúgta a cipőjét, jólesett mezítlábas talpának a járólap hidege. Cigarettára gyújtott, gyorsan összedobott egy nescafét, leült a konyhaasztalhoz, fájós lábát feltette a szemközti székre. Nem volt kedve semmihez. Sem aludni, sem takarítani, sem gondolkodni. Csak ült, kortyolgatta a langyosra sikeredett kávét, jólesően szívta le a cigaretta füstjét. „Megint nem pakoltak el maguk után… Mindent elől hagytak, amiből ettek. Legalább a sárgadinnye héját dobták volna a kukába… Mindenbe beleívódik ez az édeskés szag…” – morgolódott magában. Kezdett nagyon elege lenni a taposómalomból, amiben élt. Fáradt volt, kedvetlen, érezte, ráférne egy kis levegőváltozás. Nem sok esélye volt rá… Idén nyaralni sem mennek, esetleg pár napra, egy hosszú hétvégére. A gyerekek már nagyok, övék a nyár, a programok, a bulik. „Nem is tudják, milyen jó most nekik!” – gondolta, míg fájós lábát masszírozta. Mennyire vágyott vissza a diákévek nyaraira! Két hónap szabadság! Mindenre volt idejük, lassan csordogáltak a napok, nem kellett korán kelni, és korán feküdni… Most bezzeg! Rohan az idő, és imádott nyara – amire egész évben várt – elsuhan mellette, mint egy pillanat. Dolgozik reggeltől estig, marad két hét szabadság a két hónap helyett… „Ó, én örökké elégedetlenkedő! Mennyire tudom sajnálni magam! És mennyire utálom az önsajnálatot!” Mélyet sóhajtott, besétált a nappaliba, ahol a szárítóról leszedett ruhák hevertek a kanapén, színes összevisszaságban. „Ott is maradnak!” – gondolta dacosan, és letelepedett a fotelben. Nézte a ruhahalmazt, a poros szekrénysort, a tegnap este elrágcsált csoki papírját, a szétszóródott ropidarabkákat a szőnyegen. „Depresszió” – diagnosztizálta lelkiállapotát. A családja ma későn jön haza, moziba mentek. Talán jobb is, mert harapós kedvében van. „Valamit főzni is kellene… De nem fog menni… Sem ötletem, sem energiám.” Elszundikált. Mire felébredt lement a nap, félhomály borult a szobára. Nem tudta hirtelen, milyen napszak van… Gyűlölt napközben elaludni, mert utána csak kóválygott, kellett néhány kávé, hogy magához térjen. „Ez is a depi jele – gondolta – a szerencsétlen páciens alvásba menekül, hogy ne kelljen szembenéznie a körülötte lévő gondokkal, tennivalókkal teli, unalmas világgal. Megöntözöm a virágaimat” – tápászkodott fel. Vizet töltött a műanyag kannába és kinyitotta a bejárati ajtót. Az előszobalámpa fényében megpillantott egy nagy, fekete pókot éppen az ajtó felett fonta hálóját. „Na ne!” – csapta be ijedten az ajtót. Irtózott a pókoktól… „Holnap reggel, mielőtt a Nap rájuk tűzne, megöntözöm őket.” – zárta le a locsolással kapcsolatos teendőit. Fürdés és vacsora nélkül bebújt az ágyába. „Reggel korán kelek, lezuhanyozom, és vasalok” – volt utolsó gondolata, mielőtt újabb mély, zavaros álomba zuhant, meg sem várva, míg a családja hazaér.
2011. július
(512 szó a szövegben) (1050 olvasás)
roadrunner: (08-23-2011 @ 09:07 pm) Jó lett nagyon! Puszi
vorosliliom: (08-23-2011 @ 09:34 pm) Ha visszaemlékszel a diákéveidre, akkor arra is emlékszel, hányszor vágytál akkor teljes szívedből felnőttnek lenni... örök hibánk, hogy mi emberek, mindig, vagy a múltat akarjuk visszahozni, vagy az időt siettetnénk, mert a jövőnket szeretnénk mihamarabb átélni. Azért vagyunk örök elégedetlenek, mert mi a jelenben élünk... és épp a jelen az, melyet soha nem értékeljük eléggé. Írásod nagyon elgondolkodtató. Örülök, hogy olvashattam! Sokat kaptam Tőled ma este, köszönöm! :)
Summer: (08-23-2011 @ 11:16 pm) Jó lett, olvasattja magát. Szeretettel: Zsu
naiva: (08-23-2011 @ 11:45 pm) Köszönöm Bea! Örülök, hogy tetszik!:)
naiva: (08-23-2011 @ 11:49 pm) Danám, Te is elgondolkodtattál a hsz-eddel. Olyannyira, hogy egy tavalyi versem jutott eszembe.... Idézek belőle, és azt hiszem ez válasz is a gondolatainkra:)) Örülök, hogy adni tudtam! Öllek:)) "Ó balga gyermek, ki felnőni akar!/
Azt hiszi akkor aztán mindent szabad!/
S ó balga felnőtt, ki múltat visszasír!/
Az élet: halálig kalandokra hív!/"
naiva: (08-23-2011 @ 11:54 pm) Zsu, örülök, hogy ez a véleményed! Az író ember számára nagyszerű érzés, ha olvastatja magát az irománya:)) Köszönöm!
agnes: (08-24-2011 @ 01:19 pm) Ez csak lustaságnak tűnó depresszió, a minden mindegy fásultsága. Amikor csak szó nélkül elveszik, elfogadják amit adsz, amikor meglepetést okoz, ha szólsz, amikor arra gondolsz, elég.... de nagyon elég és ez is egy nagyon jó írás. szeretettel agnes
vorosliliom: (08-24-2011 @ 07:50 pm) Édes Zsuzsi, nagyon szívesen olvasnám az általad idézett verset, érdekelne a címe, hogy vissza tudjam keresni (fél órája böngészem az archívumot, ne nem találom)! : ) A könyved lenyűgöző, ahogy ez a prózád is. Meggyőződésem, hogy akkor jó egy írás (vagy egy vers), ha a lefestett illúzió-tárlatot valódinak érezzük. Tegnap este a történetedben festett félhomály, ajkamra égette az egyedüllét nyirkos hidegét. Ma ismét... Gratulálok hozzá!
naiva: (08-24-2011 @ 08:49 pm) Köszönöm Laci! Azt hiszem igazad van, jól megfogalmaztad, és jól érzed, amiről szól ez az írás... Lehetne még ragozni:) Szerintem sem lustaság, azért van ott a kérdőjel a végén... Köszönöm a szavaidat, értő olvasásodat:)) Puszi
naiva: (08-24-2011 @ 08:55 pm) Ágnesem, hsz-edből úgy érzem, ismered az érzést... Fásultság, depresszió.... Szinte minden ember életében akadnak ilyen időszakok, néha hosszan, néha pár napig tart, de bizony idönként besokall az ember! Köszönöm olvasásod, érted te miről írok... Szeretettel ölellek: Zsuzsi
naiva: (08-24-2011 @ 08:59 pm) Drága Danám, sajnálom, ha negatív lelkiállapotot váltott ki benned az írásom... Úgy érzem nálad nagyon célba talált:(( Sajnálom, kérlek, légy vidám!:)) A versnek itt a linkje: http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Irodalom&file=display&jid=38522
Áprilisi gondolatok, ez a címe.
Ölellek szeretettel, olvass most valami vidámabbat:( Zsuzsi
vorosliliom: (08-24-2011 @ 09:07 pm) Neeem, nehogy azt hidd, hogy rossz hatással bírt rám az írásod! :)) De nagyon bennem lüktetett. Sokszor térek én is így haza a munkából... Őrületbe kerget olykor ez a mókuskerékszerű élet. Átéléssel olvastalak, és bár az írásod alá írtam véleményemet, mégis csak magamhoz beszéltem közben. :) Ölellek nagyon! :)
vorosliliom: (08-24-2011 @ 09:12 pm) Fogyó szavaidat, mint szőlőt szemezgetem... Nagyon megszerettem ezt a versedet! Semmi sem történik véletlenül... valaminek történnie kellett ahhoz, hogy ezzel a csodával találkozhassak! Gyönyörűséges! Igaz szeretettel ölellek!
winner: (08-24-2011 @ 10:25 am) Nem! Ez nem lustaság. Ez a túlhajszolt élet okozta fásultság. A leszívott energia okozta fáradság. Olyan rohanó életben élünk, a munkahelyeken olymértékben leterhelik a munkavállalókat, hogy mire hazaér már csak egy két lábon járó élő robot.
A vadkapitalizmus tipikus bemutatása.
Nagyon jól megírtad és láttatod, egy erejét kiszívott ember fásult fáradságát.
naiva: (08-25-2011 @ 12:13 am) Köszönöm Daniela!:))
zoria: (08-26-2011 @ 07:34 am) Zsuzsikám! Tökéletesen megmutattad milyen nem szeretnék lenni. Ahogy olvastalak még azt is elfelejtettem, hogy fáradt vagyok és kialvatlan. Azonnal felébredtem. És megnyugodtam hogy ez nem én vagyok. Felrázhatsz gyakrabban is.Puszi vali
estelente: (08-27-2011 @ 07:32 pm) Kedves Zsuzsi! Hú, de pontos! Szép és míves felmutatása egy nehéz élethelyzetnek. Elismerésem! Üdvözöllek! estelente
szilfer: (08-27-2011 @ 11:09 pm) Kedves Zsuzsi, "vinner" Laci véleményéhez csatlakozom, de kiegészíteném az úgynevezett "generációs problémával" is. Sajnos a fiatalok gyakran hagyják rá a munka dandárját az idősebbekre, nem gondolva arra, hogy az erejük nagyon is véges. Élvezetes stílusban megírt életszagú történetedhez gratulálok! Szeretettel, Feri:)
pirospipacs: (08-28-2011 @ 02:52 pm) Sajnos jó a példa Zsuzsi. Így megy el mellettünk az élet. Ölellek: pipacs :)
naiva: (08-29-2011 @ 08:56 pm) Valikám, ennek örülök!:) Mindig azt szoktam mondani a rossz példa is példa:)) Tudom, te egy nagyon energikus, erős nő vagy!:) Puszi:))
naiva: (08-29-2011 @ 08:57 pm) Köszönöm Józsi!:) Az élet ihlette, én csak megírtam:)) Örülök elismerő szavaidnak! Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (08-29-2011 @ 09:01 pm) Kedves Feri, köszönöm dícsérő szavaidat! Azt hiszem, mi szülők is tehetünk arról, hogy a gyerekek ilyenek... nem vonjuk be őket igazán a házimunkába például... Kíméljük őket:)) Általában tényleg "életszagú" prózákat írok, kendőzetlenül sokszor, kimondva, amit esetleg más csak gondol:)) Ölellek: Zsuzsi
naiva: (08-29-2011 @ 09:04 pm) Pipacs, ez csak EGY példa.... Máshogy is mehetne, és megy is:)) De vannak ilyen periódusaink is, sokunknak az életben. Köszönöm szavaid, ölellek: Zsuzsi
lena1: (08-29-2011 @ 09:36 pm) Olyan sokszor érzem én is ezt Zsuzsi!
Nem lustaságnak tartom, inkább csak végtelen fáradságnak.
Ölellek szeretettel
naiva: (08-30-2011 @ 07:18 pm) Igen Lénám így is nevezhetjük!:) Köszönöm!:) Ölellek: Zsuzsi
naiva: (08-30-2011 @ 07:22 pm) Kedves Évi! Örülök, hogy tetszett az írásom, szépen összefoglaltad a mondanivalót! Bizony, így van ez... Ölellek: Zsuzsi
gina55: (08-30-2011 @ 08:25 am) Kedves Zsuzsika!
Lenyűgöztél "életszagú" prózáddal, nagyon tetszett.
Bizony vannak ilyen hangulatok az életünkben, de tulajdonképpen az a jó, hogy elmúlik. Aztán újra ránk tör. De hát ilyen az élet! Amíg diák az ember felnőtt akar lenni, amikor már felnőtt, újra visszasírja a diákéveket. És közben "eltervezi", hogy mit kellene tennie - virágöntözés, takarítás, stb.- és közben azt gondolja, hogy ott egye meg a fene ma, majd holnap...
Nagyon tetszett az írásod. Szeretettel olvastalak.
Évi.
blue: (09-02-2011 @ 09:15 am) Valami ilyesmi jár az én agyamban mikor átadom magam a pihenésnek...:)
|