Csöpp kicsi lányom, lám elaludtál.
Dühöngő viharban áll a régi ház.
Nem szél viszi el a tetőt a fejünk felől,
utcára tesznek, mert nem fizetünk…
Csöpp kicsi lányom, megvirradt már.
Vár rád az ágyadon egy hátizsák.
Eltesszük mackódat, alvópárnád,
meséskönyvedet, s a játékkockát.
2011. szeptember
Kankalin: (09-28-2011 @ 08:03 pm)
Remélem ez csak fikció! Az első szakasznál még álmodoztam, mert csodásan ringatott, aztán megjelent a kegyetlen valóság. Megviselt a vers, hiszen bárki kerülhet ilyen helyzetbe. Letaglóztál, de jó, hogy írtál róla.
Szeretettel: Kamkalin
Teru: (09-28-2011 @ 08:06 pm)
Drága Zsuzsim, én remélem ez csak egy hangulat, viszont tudom jól, sokaknak a valóság. Szivbemaró sorok, bár sohasem lenne igaz sehol...
Ölellek szeretettel Teru
Lorelei: (09-28-2011 @ 08:35 pm)
Kedves Zsuzsi, az első két versszak olyan szép és elringató... Ha kisebb lennék, elhallgatnám ezt anyukámtól altatóként. ^^ Ha meg nagyobb leszek, örömmel elmondom a kislányomnak, olyan megnyugtató és lágy. :)
Aztán a versed közepe és a vége... Súlyos sorok. Szörnyű belegondolni, hogy vannak, akik erre a sorsra jutottak/jutnak. :(
naiva: (09-28-2011 @ 10:21 pm)
Kedves Kankalin!:) A vers fikció, szerencsére nincs hitelünk, de a mai világban bármi előfordulhat. Azt hiszem, ezt nevezik ihletnek: csak jött ez a vers, a gondolat, valahonnan a semmiből, ill. feltételezem abból a sok szomorú történetből merítkezett, amit látok, hallok magam körül! Köszönöm szavaidat, és hogy velem éreztél!:) Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (09-28-2011 @ 10:25 pm)
Drága Terum, bárcsak... Ha nem is ennyire keményen végződik minden élethelyzet, de a nyomorgó emberek száma egyre nő. Köszönöm érző szavaidat! Ölellek: Zsuzsi
LEKA: (09-28-2011 @ 10:26 pm)
Az élet fintora:( Igaz, hogy nem veled történik, de sokakkal ez fog történni, sajnos... Megrendítő az utolsó rész.
naiva: (09-28-2011 @ 10:30 pm)
Kedves Lorelei, aranyos vagy!:) De igazad van, az első rész szép kis ringató, álomba utaztató versike egy gyermeknek( Az enyémek már egyetemisták, nekik már nem így szólok). A közepe, vége, adta magát, megvolt az "ihlet" csak versbe kellett önteni. Szomorú, de valós, igen. Köszönöm, hogy elidőztél versemnél, és kedves szavaidat!:) Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (09-28-2011 @ 10:35 pm)
Köszönöm Évi értő, érző olvasásodat. Nem tudok harcias verset írni, de azt hiszem csendes szavaimmal is fel tudom hívni a figyelmet - jelen esetben - a hitel miatt fedél nélkül maradottak sorsára, jelenlétére: itt élnek körülöttünk... Ölellek: Zsuzsi
haaszi: (09-29-2011 @ 05:23 pm)
Szép ellentét, és ezért kiált nagyot... az altató és a kilakoltatás...
Szörnyűséges helyzet, az ég óvjon mindenkit!
Megkönnyeztem...
haaszi: (09-29-2011 @ 05:23 pm)
Szép ellentét, és ezért kiált nagyot... az altató és a kilakoltatás...
Szörnyűséges helyzet, az ég óvjon mindenkit!
Megkönnyeztem...
pirospipacs: (09-29-2011 @ 05:47 pm)
Drága Zsuzsi! Így lesz a meséből valóság... sajnos. Ölellek: pipacs :)
csitesz: (09-29-2011 @ 06:10 am)
Sajnos egyre több pici lányt, és fiút érintő valóság. Érdekes ellentét a szomorú tartalom, és vers mesés dallama. Jó lett. puszi Józsi
Julianna: (09-29-2011 @ 06:43 pm)
Drága Zsuzsi! Elképzeltem, hogy milyen nagy fájdalmat élhet át egy anya, ha a versben leirt helyzetbe kerül a család. És feltételezem, hogy olyan időket élünk, mikor ez nem mese, hanem valóság, lehet hogy e pillanatban is van szenvedő anya gyermekeivel együtt... Jó, hogy irtál e borzalmas helyzetről. Ölellek. Edit.
a_leb: (09-29-2011 @ 07:13 pm)
Mikor hallottam is összeszorult a szívem... tetszett a versed, Zsuzsi.
aLéb
lena1: (09-29-2011 @ 07:19 pm)
Nagyon szép és megható vers, drága Zsuzsika.
Ölellek szeretettel
winner: (09-29-2011 @ 07:45 pm)
Drága Zsuzsika! Még jó, hogy tudom, hogy neked ez nem a valóság, és nem csak azért mert a pici lányaid már nem picik.
A vers tartalma sajnos nagyon igaz és aktuális. A verset magát nagyon jól megírtad. Jó volt olvasni. Gratulálok a vershez.
Laci
naiva: (09-29-2011 @ 10:34 pm)
Szomorú a tartalom Józsikám, de egy anyának az a feladta, hogy ebből a kisgyermeke ne vegyen észre semmit. Ill. gyengéd, óvó szavaival tompítsa a valóság keservét. Talán ezért a kettősség:)) Puszi: Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 10:39 pm)
A kis gyufaáruslány... A kedvenc mesém, de sokszor olvastam a gyerekeknek! Mindig tudták előre, mikor kezdem el a bőgést, mesélés közben...( mikor megpillantja a nagymamáját). Bocsi, elkalandoztam.... Érdekes, hogy ez jutott eszedbe a versemről Laci... Ha jól belegondolunk, talán tényleg van párhuzam a két történet között... Köszönöm szavaidat! Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 10:41 pm)
Drága Irénke! Köszönöm szavaidat, és könnyeidet, Tudom, látom milyen sokan nyomorognak... szinte hihetetlen:((( Ölellek: Zsuszi
naiva: (09-29-2011 @ 10:45 pm)
Pipacskám, én már a mesékben sem hiszek. Lassan semmiben. Valóság? Állandóan változó élethelyzet. Nem ilyen irányba kellene változnia... Ölellek: Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 11:03 pm)
van, Editkém, ismerek ilyet... Köszönöm szavaidat! Szeretettel: Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 11:07 pm)
Köszönöm Béla! Nem hiszem, hogy valami jól adtam elő, nem mertem, nem tudtam bele vinni teljesen az érzéseimet, lámpaláz, tudod... :) De ha összeszorult a szíved, akkor azért csak hatott rád... Ölellek: Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 11:09 pm)
Köszönöm Lénám! Hogy őszinte legyek, engem is megviselt, mikor írtam... Nagyon beleéltem magam, láttam magam előtt a jelenetet:( Ölellek: Zsuzsi
naiva: (09-29-2011 @ 11:13 pm)
Köszönöm Laci... Hát bizony szerencse, és remélem nem is lesz részük soha ilyenben... Nem irigylem a mai fiatalokat. Ölellek: Zsuzsi
Captnemo: (09-29-2011 @ 11:55 am)
Nekem (fene tudja miért) a Kis gyufaárus lány jutott eszembe... Persze, talán mert az se volt mese, meg ez sem. Úgyhogy egyáltalán nem mesés. A vers, mint alkotás, tetszik. A tartalom meg... szorít.
szilfer: (10-01-2011 @ 01:26 pm)
"Csöpp kicsi lányom", sajnos, ez a nagy magyar valóság... Ma még van tető a fejünk fölött, de nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. Szívszorító a versed, Zsuzsikám. A Mindenség Ura óvjon meg bennünket a kiszolgáltatottságtól! Szeretettel, Feri:))
naiva: (10-02-2011 @ 01:34 am)
Köszönöm Feri! Valahol már kiszolgáltatottak vagyunk mindannyian... Ölellek: Zsuzsi
