[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 278
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 278


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Tíz másodperc...
Szerző: naiva - S. Farkas Zsuzsanna
(12-03-2011 @ 12:54 am)

:
Tíz másodperc…

– Nem fog sikerülni! Nekem még soha, semmi nem sikerült! Vagy ha valami sikerült is, utólag nagy árat fizettem érte! Született vesztes vagyok! Ez sem fog összejönni! – kesergett Szandra kezeit tördelve. Összekuporodva ült a konyhában a széken, nézte a lassan lenyugvó napot az ablakon túl. Még vöröslött az ég alja, de a hegyek lábánál már megjelentek a ködfoltok. A sötétedő égen egy repülőgép szállt, a nap alulról világította meg, és rózsaszínre festette a gép után húzott kondenzcsíkot. A nő komoran nézte az alkony sejtelmes színeit. Fejében kavarogtak a gondolatok. Félt megtenni a lépést, félt az újabb kudarctól.
Több mint fél éve kezdődött a kálváriája. Ő legalábbis annak érezte. Másfél évnyi házasság után megbeszélték Zsolttal, hogy itt az ideje, hogy gyarapodjon a család. A babaproject beindult, Szandra időben abbahagyta a fogamzásgátló szedését, letette a cigarettát. Figyelte a peteérés időszakát, és természetesen mindent elkövettek, hogy a két sejt egyesülni tudjon. Az első hónapban nem jött össze a dolog, a menstruációja óramű pontossággal megérkezett. Aztán a másodikban is… és így tovább, hosszú-hosszú hónapokig. Szandra elkeseredett, rémeket látott, minden gondolata a teherbeesés körül forgott. Kolléganőjével is megosztotta gondját. Éva hosszan, kutatva nézte.
– Mond csak Szandi, nem vagy mostanában teljesen görcsben? Látszik rajtad, zilált vagy, a munkádra sem figyelsz a megszokott precizitással.
– Hát persze hogy görcsben vagyok! Te nem lennél? Már fél éve próbálkozunk! Másnak elsőre összejön, nálunk még semmi! Rettegek, hogy nem lehet gyerekünk!
– Nem mindenkinek jön össze elsőre, te is tudod! Túlstresszeled magad, ez is gátolhatja a teherbe esést! Próbáld lazábban viselni ezt az időszakot! Nekem is majd egy év után sikerült teherbe esnem. Igaz a második ripsz-ropsz összejött.
Szandra idegesen simította hátra homlokába hulló haját.
– Lazábban… Könnyű ezt mondani! Lehet, meddő vagyok. Az is lehet, hogy Zsolttal van a baj. Ha nem jön össze hamarosan, egy csomó megalázó vizsgálaton kell túlesnünk! Nem akarom! Azt szeretném, ha végre itt növekedne a hasamban egy baba! De nekem soha, semmi nem sikerül! – elkeseredetten ingatta fejét.
– Na, elég az önsajnálatból és a pesszimizmusból! – állt fel Éva. Odalépett kolléganőjéhez, kezét a vállára tette.
– Mától befejezed ezt az örökös rettegést! Nem gondolsz éjjel napra ilyen hülyeségekre, hogy meddő vagy! Félre a pesszimista gondolatokkal! Bebeszéled magadnak, elhiteted magaddal, és így is fog történni! Próbálj optimistán a világban élni! Minden áldott nap elmondod magadban: „Teherbe fogok esni”. Nem egyszer. Sokszor. Ahányszor csak egy másodpercnyi nyugalmad lesz. És nem görcsölsz tovább, hanem megpróbálod élni az életedet normálisan, mint azelőtt. Vidáman, felszabadultan. Meglátod, előbb-utóbb összejön. De ehhez Te is kellesz, neked is hinned kell!
– Gondolod, hogy ennyi elég? – nézett rá Szandra bizonytalanul.
– Biztos vagyok benne! Fogadd meg a tanácsomat, meglátod pár hónap, és már itt vigyorogsz a terhességi teszt eredményét lobogtatva!
Szandra halványan elmosolyodott.
– Nincs más választásom… Megpróbálok pozitívabban hozzáállni a dolgokhoz. Igazad lehet! – kihúzta magát. – A legrosszabb, ami történhet, hogy nem lehet gyerekünk. De örökbefogadás is létezik… Mától lesz, ami lesz, nem izgatom magam! Kösz Évi a beszélgetést! Ha összejön, te leszel a keresztmama!
Szandra megpróbálta követni kolléganője tanácsait. Eleinte nehezen ment, aztán csak sikerült túllépnie a folytonos önmagára figyelésen, és viszonylagos nyugalom költözött az életébe. Nem zuhant kétségbeesésbe, amikor újra jelentkezett a vérzése, nem méregette a testhőmérsékletét, és nem figyelte a peteérés tüneteit önmagán.
És most itt ül a konyhában egyedül, a lassan leszálló estben. Egy hetet késett a mensese. Senkinek nem árulta el, nem hitte el, hogy végre megfogant benne egy kis élet. Bizonyosságot akart, és most itt a kezében a terhességi teszt. Még becsomagolva. Jólesett ülni a csendben, a nyugalomban, sötétben. Nemsokára meggyőződhet róla sikerült-e teherbe esnie… Szíve a torkában dobogott, testét elöntötte a veríték. Félt. Rettegett, hogy az eredmény nem igazolja régóta dédelgetett vágyát. Mély sóhajjal felállt, villanyt gyújtott. „Csak 10 másodperc izgalom” – gondolta kesernyés mosollyal a szája sarkában. Nagy nehezen rászánta magát a procedúra elvégzésére. Remegő kezében tartotta a tesztcsíkot. Mindössze tíz másodperc, neki mégis hosszú óráknak tűnt, amíg bűvölten figyelte a jelet. Nem akart hinni a szemének! Újra megnézte a használati utasítást. Aztán újra a csíkot. Ez nem lehet igaz! Terhes! A teszt szerint gyermeket vár! Szája elé kapta a kezét, és kipirultan rogyott le a legközelebbi székre. Az ablakon túl vörösen lobbant a hegyek mögött lebukó nap utolsó sugara.
Rózsaszín szalaggal átkötve az asztalra tette a terhességét igazoló tesztcsíkot. Ajándék az élettől. Ajándék Zsoltnak.

Aztán aggodalmasan a hasára tette a kezét.
– Biztosra kell mennem! Holnap megcsinálom mégegyszer a tesztet!




(734 szó a szövegben)    (928 olvasás)   Nyomtatható változat


szilfer: (12-03-2011 @ 04:02 pm)
Az aggodalmaskodó női lélek hiteles megjelenítése a novellád, Zsuzsikám! Szeretettel olvastalak, Feri:))

naiva: (12-03-2011 @ 04:59 pm)
Köszönöm Ferikém! A prózaversenyre írtam, egy hirtelen ötlet alapján... Pesszimizmusunk, önsajnálat, kétségek... nagyon ártó érzések ezek, testnek, léleknek egyaránt. Köszönöm, hogy olvastál! Ölellek: Zsuzsi

Eprecske: (12-03-2011 @ 05:15 pm)
lebilincselően írsz :) Ölellek Mártus

naiva: (12-04-2011 @ 01:06 am)
Köszönöm Mártusom, hogy olvastál, és kedves szavaid!:)) Ölellek!:)

Summer: (12-04-2011 @ 02:43 pm)
Tetszett a novellád. A vonzás törvénye tényleg működik. :) Zsu

stando: (12-04-2011 @ 04:24 pm)
:) Tetszett az életmeséd, Zsuzsi.

naiva: (12-04-2011 @ 05:07 pm)
Köszönöm pipacs!:) Ez fordítva is igaz, a negatív gondolatok vonzzák a negatív dolgokat... Jó lenne félelmek, aggályok nélkül élni, de ez nem mindig megy:) Az optimista emberek még a betegségből is könnyebben gyógyulnak:) Köszönöm soraidat, hogy velem gondolkodtál!:) Ölellek: Zsuzsi

naiva: (12-04-2011 @ 05:11 pm)
Kedves Zsu, szerintem is!:) Hittel és akarattal, az emberi lélek csodákra képes akár a test felett is Köszönöm, hogy olvastál!:) Szeretettel: Zsuzsi.

naiva: (12-04-2011 @ 05:14 pm)
Örülök Ági, hogy itt látlak, és tetszett is:) Én ezt a lelkiállapotot tulajdonképpen csak egy hónapig éltem át, de emlékszem a csalódásra:)) Mese ez valóban, életből lopott mese!:) Ölellek:))

_zizike_: (12-04-2011 @ 06:53 pm)
:) Tökéletesen visszaadtad a várakozással teli hosszú heteket, hónapokat, amit átél egy nő, amíg végre terhes lesz. Nagyon jól írsz, gratulálok hozzá! :) szeretettel: izike

erda: (12-04-2011 @ 10:44 pm)
Igen, ilyenek vagyunk - amíg el nem hisszük, hogy minden azon múlik, akarjuk-e igazán, félelmek nélkül, hittel a csodát! Ölellek: Éva :)

pirospipacs: (12-04-2011 @ 11:07 am)
Sokat hallottam a pozitív gondolkodásról, hogy be tudjuk vonzani életünkbe vele a vágyainkat. Az akarom, és beengedem az életembe, talán tényleg működik. :) Számomra ez a tanulsága novelládnak, amely kellemes élményt adott számomra. Szép írás. Nekünk nőknek pedig abszolut átélhető. Gratulálok Zsuzsi, örömmel olvastam. Ölellek, pipacs :)

agnes: (12-05-2011 @ 02:02 pm)
Igen ezek szívszorító pillanatok. A várakozás a bizonyságért... Tetszett írásod. szeretettel agnes

Anna1955: (12-05-2011 @ 11:40 pm)
Mikor a versenyben olvastam is elgondolkodtatott. Nagyon jól megfogtad a lényeget. Ölellek: Anna :)))

naiva: (12-05-2011 @ 12:06 am)
Drága izike, köszönöm dícsérő szavaidat, örülök neked!:)) Szeretettel: Zsuzsi

naiva: (12-05-2011 @ 12:10 am)
Szépen megfogalmaztad Évim!:) Igen, valami ilyesmin megyünk keresztül:) Köszönöm szavaidat!:) Szeretettel: Zsuzsi

Lyza1: (12-06-2011 @ 05:11 am)
Remek, kifejező és olvasmányos írásod Zsuzsika!...Puszim: Lyza

winner: (12-06-2011 @ 10:02 am)
Zsuzsi! Tetszett a prózád. Nagyon valósághű.

  

[ Vissza: naiva - S. Farkas Zsuzsanna | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds