:
MESEMÚLTBAN
Valamikor réges-régen,
képzeletben gyufaárus voltam.
Otthonok meleg fényénél fáztam
koldus-hideg kapualjban.
Álmomban
Nap voltam, szél voltam,
esőként hulltam a földre.
Hollószárnyak röpítettek
vadvirágos, zöldellő rétekre,
tündér-leplet terítettem
bélpoklos, fekete sebekre.
Vágytam, hogy lehessek
könny-harmat reggelek,
regés szivárvány-egek,
s legendák ismerőse:
didergő királyok,
jávorfát öntöző leányok,
faragott furulyák
csöndes könyörgése.
Örökkön keresve, futva és elesve
utaztam a Föld körül,
csillagok közt, holdsugárban,
lebegve, magányos-nesztelenül.
Mesemúltból visszatérve,
vállamon maradt egy kék palást.
Rózsám tüskéje, mint a hajnal tiszta fénye,
s mint anyám, gyermekem, szerelmem ölelése,
mind, mind engem vigyáz.
Hitem, s igazam bennem érik,
s bár vagyonom szűken mérik,
tudom, hogy mi fontos, megmarad.
Lábaim már nem sietnek,
Utamon törött szárnyú angyalok
szelíd mosollyal követnek –
a Világgal egy vagyok.
S te édes-szomorú,
gyermeki varázs-világ,
úgy lobogsz bennem most is,
mint rőt gyertyaláng…
s ringatsz, ringatsz,
mint hajdani mesékbe halkuló,
hulló csillagok vágyaiba temetett
- de el soha nem feledett -
álmot hozó, örök éjszakák.
2011. augusztus 14.
(143 szó a szövegben) (999 olvasás)
aranytk: (07-29-2012 @ 06:07 pm)
Drága Anna, és Piro! Így, megkésve is köszönöm a szavaitokat! Ölellek Benneteket!
Samway: (08-15-2011 @ 02:36 pm)
öröm olvasni téged Katalin :)))
felix: (08-15-2011 @ 07:04 pm)
Aki egyszer belé esik, többé nem menekülhet. Örökifjan rabjuk marad, s másokat is kápráztat vele.
Mindez oly megnyugtató.
Tetszik a vers.
Szeretttel: félix
fényesi: (08-15-2011 @ 09:48 am)
Ma még jelen, de elsuhan- varázspálcával int neki a jó Öreg -, s mellénk telepszik a múlt. Éljük, hordozzuk, visz minket! Köszönöm, hogy Veled lehetek! J
aranytk: (08-15-2011 @ 11:17 pm)
Köszönöm szépen, hogy olvastatok. Hosszú hallgatás tört most egy kicsit meg. A múltól megőrzött képekből tevődünk össze mi magunk is. János, a köszönet kölcsönös. Ölellek Benneteket!
lena1: (08-16-2011 @ 04:12 pm)
Gyönyörű ez a vers drága Katika!
Ölellek szeretettel
LEKA: (08-16-2011 @ 08:49 pm)
Megható, szép:)))) Minden rezdülésed átjön...Ölellek Katikám!
Attila61: (08-16-2011 @ 10:31 pm)
Kata! Ez a versed számomra egy picit tanakodó.
Ki tudja hol a határ? Mese és valóság, rengeteg gondolat, még jövök.Szeretettel olvastalak! Attila
Teru: (08-16-2011 @ 12:07 am)
Drága Hugicám, azt hiszem ez a hosszú hallgatás csak erőgyűjtés volt ugye? Nagyon kiFényesitetted a csillagod, csak ragyogjon is mindenfelé.
Ölellek Teru
szilfer: (08-18-2011 @ 03:07 pm)
Nagyon szép a meséd Katikám, örömmel olvastam! Szeretettel, Feri:)
naiva: (08-18-2011 @ 12:30 am)
"S te édes-szomorú,
gyermeki varázs-világ,
úgy lobogsz bennem most is,
mint rőt gyertyaláng…" - ez a lényeg!:) Örizd magadban a gyermeki varázsvilágot, ... Néha olyan jó megmártózni benne. Tetszett, öröm volt olvasni versedet! Ölellek: Zsuzsi
a_leb: (08-19-2011 @ 02:02 pm)
Kati, szomorkás-gyönyörű mesevilágod élmény volt olvasni. Hol kitágult tüdővel repültem versed olvasva, hol keserű lett a szám íze, hol elnéző mosollyal néztem a szemeden keresztül a földön járókra... kellenek a mesék, talán ők a legigazabbak... de a legigazságosabbak mindenképpen. Nagyon tetszett a versed... ismét :-).
aLéb
Eprecske: (08-19-2011 @ 08:02 pm)
Drága Katim :) ez csodás, :) tudom még sokszor vissza jövök olvasni :) ölellek Mártus :)
aranytk: (08-19-2011 @ 11:08 pm)
Drága Barátaim! Ne haragudjatok, hogy mindannyiótokhoz szólok egyszerre, de most csak ennyire engedi az időm. Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastatok, a kedves szavakat megőrzöm. Ölellek benneteket!
Anna1955: (08-23-2011 @ 10:15 pm)
Örülök, hogy hallgatásod megtörted, ezzel a gyönyörű verssel...:))) Szeretettel ölellek: Anna :)))
piroman: (08-26-2011 @ 09:01 am)
Egy csöndes mosollyal nyugtáztam a végét. Szép. Így kell megtartani azt a belső gyermeket, s valahogy így kell leírni.
