Cím: Két lépés között
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(12-06-2009 @ 11:53 pm)
:
KÉT LÉPÉS KÖZÖTT
Mikor megszületünk,
tudjuk-e, hogy Utunkon
majd mi fog várni?
Kudarcunk vállalt kín,
vagy véletlen, mi fáj
két lépés között?
S ha eltévedünk,
ki súgja, hogy merre lépjünk,
kérdő szavunkra majd ki figyel?
Van-e, ki a szándékot
formálja, s hogy
az akarat épít, vagy
rombolja a falakat
lesz-e, ki megmondja
céljaink lobogó zászlói alatt?
Vagy csak az adott tett
dönti el, hogy jót hoz-e
a várt jövő – s a bölcs idő,
mi felettünk oly gyorsan
múlik el…
Hányszor kell,
míg élünk, a sárból
újra talpra állni,
lemosni mások
mocskát az elvétett
percek átkai alatt?
Hányszor kell cinkosként
hallgatni, s hányszor zúgva
kiabálni, hogy a szó
visszhangozza, míg a part
be nem szakad talpunk alatt:
Érteni és érezni
csak ember képes,
de a cselekvés olykor
csak szégyenfolt marad.
Mi tegnap hasztalan,
s úgy tűnik, mit sem ér,
az holnapra tán új bizonyságot ad.
Tétovaságunk egyszer végül
mind beér, s minden hibát
majd bölcs meglátás kísér.
S míg könnyünkkel
vezeklünk mindenért,
mit vétettünk két lépés között,
olykor nincs más válasz, mint
hogy cél és esély, pusztán
egymásnak ütközött.
2009. december 6
(134 szó a szövegben) (1078 olvasás) 
szucsistvan: (12-07-2009 @ 03:13 pm) huhhh!!! Ez nagy vers lett
varga80: (12-07-2009 @ 09:11 am) Gondolataid megfogtak, s talán két lépés között, a megállt idő is kap jelet!!! Grat.! Balázs
stando: (12-07-2009 @ 10:13 am) Drága Katim! Olvaslak és újraolvaslak, közben egyre erősödve hallok egy másik kérdést a túlpartról. Nagy Lászlót. :) Aztán megerősödik a bizonyosság is, aki kérdez, az választ is talál. :) Nagyölelés Neked, várakozásteljes szeretettel. Ági
aranytk: (12-08-2009 @ 08:48 pm) Kedves Klári néni, úgy hiszem, hogy a figyelést, az összefüggések keresését is tanulni kell. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmed!
aranytk: (12-08-2009 @ 08:49 pm) Drága Éva, nem véletlen mondják, hogy az Élet a legnagyobb tanító mesterünk... Köszönöm a figyelmed, köszönöm, hogy olvastál!
kiralylany: (12-08-2009 @ 10:55 pm) Hogy tudjuk-e mi fog várni? Szerintem igen, csak elfelejtjük. Hogy van-e aki figyel? Szerintem igen, csak ezt is néha elfelejtjük. Az akarat rombolja-e a falat? Szerintem mindegy, hogy mit érsz el vele, a lényeg, hogy akard! A hibás döntés is jobb, mint a nem döntés! A belátás pedig, valóban sokakhoz eljön idővel. Szerintem Te már tudod! Jó vers ez is! puszillak
Si: (12-08-2009 @ 11:00 am) Esélyt talán mindannyian kapunk, de azt hiszem, csak kevesen vannak, akik időben észreveszik lehetőségeiket. Szívszorító ez a versed, tengernyi gondolatot ébreszt.
aranytk: (12-08-2009 @ 11:32 pm) Drága Lara! A kérdés örök, a válasz olykor egyértelműnek, olykor elérhetetlennek tűnik. S az is biztos, hogy nem is mindannyian egyformán keressük azokat. Örülök, hogy jöttél! Köszönöm a szavad! Ölellek :)
aranytk: (12-08-2009 @ 12:14 am) Kedves Balázs! Kérdések és jelek kavalkádja vesz körül bennünket - de vajon látjuk-e amit nézünk, s értjük-e a szavak mögötti csendeket is... Járom az utam, és annyi-annyi minden megválaszolatlanul marad bennem... Köszönöm szépen a figyelmed! Szeretettel, Kati
aranytk: (12-08-2009 @ 12:28 am) Drága Ágim, ennél megtisztelőbbet, hogy hirtelen Nagy László költészetére/közismert versére gondoltál, nem kaphatnék... Azt hiszem, mindannyian, akik a gondolkodást és írást kaptuk önkifejező eszközként, még ezen az amatőr szinten is megküzdünk olykor a ránk zúduló kérdés-zuhatagokkal. A nyughatatlanság, a válaszkeresés az út része, s talán előbb-utóbb a képességből is többet kapunk ahhoz, hogy a válaszokat fel tudjuk ismerni. Viszontnagyöleléssel :)) ... és KÖSZÖNÖM!
aranytk: (12-08-2009 @ 12:29 am) Kedves István, nagyon megtisztelő számomra, ha így gondolod. Köszönöm szépen!!!
LEKA: (12-08-2009 @ 12:38 pm) Már a címe is sokat sejtet...Mennyi mindent kell megélni úgy, hogy annak nem úgy kellene történnie. Amikor azt érezzük, hogy mi jók vagyunk, és mindent megteszünk azért, hogy másoknak is jó legyen. De ki figyel ránk?
Vívódásaid most is lenyűgözve olvastam - mert a gondok mellett az igényes megnyilvánulás jellemez. Ölellek Éva
fényesi: (12-09-2009 @ 09:05 pm) Hiszen részesei vagyunk mindannyian itt minden szavadnak. Van, ki olvassa, van ki éli.
Amikor túllépünk magunkon, csak akkor születnek, születhetnek ilyen sorok. Nem az első versed, amiből számomra egyértelműen megmutatkozik, hogy hatalmas lépéseket tettél meg az Úton, az elmúlt hónapokban (talán években). Igen, lépések között vagy, és hajt a tapasztalás, hogy tovább kell adnod a gondolataidat. Sorsod. Ez nem kétséges. Sorsod nem kétséges.
Én csak jelzem! Ott vagyok, hogy könnyebb legyen! Szeretet.
János
blue: (12-10-2009 @ 05:49 pm) Érdekes gondolatsor Kati, megfogtak...pussz:)))
aranytk: (12-13-2009 @ 08:28 pm) Jánosom, azt hiszem, néha elkerülhetetlen az önmagunkon túli kitekintés, hiszen valahol kölcsönhatás áll fenn. Túl bonyolult ez a világ ahhoz, hogy megértsem. Nem tudom, valaha képes leszek-e elfogadni. De köszönöm, hogy hűséges utitárs vagy... Ölellek.
aranytk: (12-13-2009 @ 08:29 pm) Köszönöm, hogy megálltál itt, Gaby. Ölellek!
|
