:
Úton...
- Nagymamámhoz -
Egyszer majd nem jön senki az úton.
A jövő, csak tétlen teher.
Vállunkon visszük a múltat,
a jelen múló perceivel.
*
A halál kínját már
kriptába húznád,
de még rabságba ejt
a remény. Apró mozaikká
törtek benned a képek: léted
múló tünemény.
Rémült félelmed olykor
révületbe téved.
Én csak nézlek.
Nézlek, s hallgatok.
Idegen csend sző át
minden gondolatot.
Hogy menni,
vagy maradni volna jó,
s ha menni kell, kitart-e
végig az útravaló…?
Nem jön sehonnan válasz.
Csak egy-egy kézfogásnyi
támasz, mit fáradt
lelkednek adhatok.
Megbékélni, elfogadni kéne,
mi ellen nincs tett, se szó!
De ki mondja meg, születni,
vagy halni könnyebb,
s e hosszú percek, melyek
bábaként a halálba visznek,
még meddig, meddig köveznek?!
S hogy a Szeretet…
ugye, az, mindvégig
jelenvaló?
Hű hited lassan
az Úr zászlajára tűzöd,
s az aggok bölcs békéjével
tűröd, ahogy erőid semmivé
foszlanak. Könnyem, képzelt
templomok oltárára fakad.
*
Hollók köröznek az égen.
A reggel sápadt, borús és hideg.
Lágy szirmú árvácskákat takarnak
a fák ágairól hulló őszi levelek.
2008. november 4.
(127 szó a szövegben) (1026 olvasás)
aranytk: (02-24-2009 @ 05:32 pm)
Kedves Zoli, mélységesen köszönöm az elismerő szavakat, melyek nagyon értékesek számomra. Szeretettel: Kati
aranytk: (02-24-2009 @ 05:36 pm)
Drága Lena! Nagyon nehéz elengedni azt az embert, aki az Útja végéhez ért, kiváltképp végig nézni az útszakasz legnehezét. Ő már megtalálta a békességet - talán idővel majd mi is, akik szeretettel vettük Őt körül. Igen, ilyenkor annyi minden felerősödik, annyi érzés és kérdést kell elrendezni... de hát ez az élet rendje. Köszönöm jöttöd, nagyon jól estek a szavaid. Ölellek, Kati
prayer: (02-24-2009 @ 07:53 am)
Az egész szerkezete, gördülékenysége, tartalma kiváló alkotás. Aztán verssé, az utolsó mondatoddá vált! Gratulálok, nagyon szép!
lena1: (02-24-2009 @ 08:46 am)
Bolyongunk a világban nem leljük a helyet. Szeretni vágyunk, élni amíg lehet, mert rövid időnkből egyszer felébred a véglet s nem marad más lábnyomunkban csak a múltemlékek. Nagyon szép a vers, drága Katika. Szeretettel ölellek.Lena
Anna1955: (02-24-2009 @ 09:21 pm)
Nagyon átérzem versed fájdalmát...Nekem éppen Nagymamám hite adott erőt elviselni az elvesztését. Mosolyogva viselte sorsát, öregségét, és az utolsó pillanatig volt benne derű. Nagyon érzékletes a versed...Ölellek szeretettel Anna
erda: (02-24-2009 @ 10:57 pm)
Méltósága van ennek a versnek, érezni, mennyire szeretted, tiszteleted Őt! Gratulálok, meghatóan szép megemlékezésedhez! :) Szeretettel: Éva
piroman: (02-25-2009 @ 07:59 am)
Gondolatiságában és művészi kivitelezésében is kiváló. Grat.: piro
fényesi: (02-25-2009 @ 11:12 pm)
Ott voltam, éreztem, láttam Veled!
aranytk: (03-06-2009 @ 09:24 pm)
Drága Anna, köszönöm a szavaid! Hiszem, hogy a szeretteinkből sugárzó erő bennünk él tovább... Ölellek, szeretettel.
aranytk: (03-06-2009 @ 09:26 pm)
Kedves Éva! A Nagymamám döbbbenetes méltósággal és alázattal viselt minden fájdalmat az Út végéhez érve. Igen... nagyon szerettem Őt... Köszönöm a szavaid! Ölellek.
aranytk: (03-06-2009 @ 09:27 pm)
Kedves Piro, mélységesen megtisztelsz ezzel a véleménnyel. Hálásan köszönöm!
aranytk: (03-06-2009 @ 09:27 pm)
Jánosom... hálás is vagyok érte...
