Cím: Mindig csak túlélni Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin (04-16-2009 @ 05:14 pm)
:
MINDIG CSAK TÚLÉLNI
Én mindig csak túlélni akartam… Feledni hátrahagyott gyermekkorom magányba nyomorult csendjét, letenni a gyökértelenség nehéz keresztjét, s hinni, hogy a szépség – mint angyali tükörkép – kívülről sosem látható, hisz’ az bennünk ragyog.
Még felderengnek a régi reggelek, mikor zöld csempés, steril szobám rácsos ágyában kikötve, sebektől szenvedek, s arról álmodom, hogy egyszer majd… igen! Én is felkelek, s az ablaknál állva végre csodálhatom az ágak közt kacéran villanó fényeket, a puha pázsitba nyíló százszorszépeket.
Én már akkor, ott, az Utat akartam, mikor gyermekként rám nehezült a magány. Ha féltem, a klórszagú sötétség ölelt – nem volt ott Anyám. Éjente idegen, beteg öregek nehéz szuszogását hallgattam, s közben kusza repedéseket számoltam a kórterem falán… de… hallottam azt is, ahogy a túlparti fák szelíden átsusognak a Tiszán.
Én már akkor is túlélni akartam… Hinni, hogy legyőzhető minden nehézség. S hogy ez a mindenség, mi körülvesz, csak az erőmet próbálja, mert célja, akarata van velem. Fény és árnyék közt lebegtem, mégis választhattam: rögös út, vagy sötét verem.
Én később is, túlélni akartam! Mint a vágy, mely nem ismer határt, belefutni a nagyvilágba, hinni Istent, Igazat, Szerelmet, Családot, Hazát! Ki jó volt hozzám, azt szívembe zártam, de próbáltam szeretni azt is, ki becsapott. Ahová léptem, szavakat tereltem, mögöttem csak a csend hagyott nyomot.
Sokszor csak túllépni akartam… de rájöttem: minden lépés erőt adott. Utamon járva, de sokszor elestem! De felálltam, s újabb rögöket kerestem, és áldottam mind, ki kezembe mankót adott.
Fény és árnyék kísér ma is. Út és verem olykor majdnem összeér. Nem mondja senki, hogy jobb lesz a holnap, nem tudni azt sem, meddig kínoznak a tegnapok. De kárpótol mindenért a tudat, hogy érhet bármi, én akkor is egy igaz Úton haladok.
Hiszem, hogy Isten szolgája vagyok.
2009. április 14.
(243 szó a szövegben) (1164 olvasás)
norbert: (04-16-2009 @ 05:27 pm) Főhajtás a hited előtt, mi ilyen erős verssé lett benned. Gratulálok.
Norbi
alamina: (04-16-2009 @ 05:30 pm) Gyönyörű vers ez Kati ! Az életben a legfontosabb dolog, ha igaz úton jársz, vagy legalább őszintén törekszel rá. Elgondolkodtatott a versed.Azt hiszem én is afféle túlélő tipus vagyok, pedig milyen jó "megélni" az élményeinket.Talán még a negatív dolgokat is, legalább a szorongás helyett bátran szembenézhet vele az ember és általa erőssebbé válhat.Mennyi minden kialakul bennünk már a gyerekkorunkban... Érzékletesen ragadtad meg azokat az állomásokat az életedben, amik számodra fontos jelentőséggel bírtak. Mintha egyfajta összegzés is lenne mindez. Ölellek. Ildikó
aranytk: (04-16-2009 @ 09:03 pm) Kedves Norbi, én csak visszaemlékeztem egy kicsit... s ahogy végig gondoltam néhány emléket, ismét felerősödött bennem, hogy az igazi, nagy próbatételek szilárdítják meg legjobban a bennünk élő ERŐ-t. Félve tettem fel ezt az írást, mert nem voltam biztos abban, hogy milyen lesz a fogadtatás. Köszönöm, hogy befogadtad... Szeretettel: Kati
aranytk: (04-16-2009 @ 09:16 pm) Drága Ildikó! Gyakran nézegetek mostanában visszafele - lehet, hogy nemsokára belebotlok egy táblába olyasmi felirattal, hogy "Út vége". Azt hiszem, leginkább túlélők vagyunk, és mindig menet közben jövünk rá, hogy mennyi minden mögöttünk van már. Néha nagyon elfáradunk, de megtalálnak azok a pillanatok is, amikor megérint bennünket valami megmagyarázhatatlan, belső biztonság-érzet. A világ a feje tetején áll - magunkban kell a rendet megteremteni... Tulajdonképpen összegzés volt mindez... úgy érzem, néha kell, hogy új erőt merítsek. Köszönöm szépen az itt hagyott kedves szavaid! Ölellek: Kati
LEKA: (04-16-2009 @ 11:18 pm) Ez az Kati! Van benned annyi erő, hogy bármi volt, lesz - a kiutat keresve a jó úton haladva - tiszta szívvel élhetsz. Túlélni...talán több is annál, de ezt te is tudod. Nagyon szép a versed. Puszi: Éva
Anna1955: (04-16-2009 @ 11:22 pm) Mellbevágó vers, egyszerűen fantasztikus. Így kell hinni, és akkor mindent le lehet győzni. versed példa mutató...:))))Szeretettel ölellek Anna
aranytk: (04-17-2009 @ 05:06 pm) Drága Éva, néha pont akkor tudatosul bennem, hogy mennyi is ez az erő, amikor elgyöngülve visszanézek, és újra élem a fontosabb állomásokat... Köszönöm szépen a kedves szavaidat! Puszillak: Kati
aranytk: (04-17-2009 @ 05:09 pm) Kedves Anna, pedig ha tudnád, mit vívódtam, mire feltettem ezt az írást... Attól tartottam, inkább csak fiókba való, csak úgy magamnak... De most igazán jól esik ez a sok szép, emberi szó... Köszönöm! Ölellek :)
aranytk: (04-17-2009 @ 05:25 pm) Drága Lena, én is hiszem a lélek hallhatatlanságát, és azt is, hogy fontos, hogyan éljük le az életünket. Köszönöm szépen minden szavad... Ölellek, szeretettel.
aranytk: (04-17-2009 @ 05:27 pm) Kedves Piro, azt hiszem, mindannyiunknak meg van a saját kijelölt csapása, és ez így is van jól. Köszönöm szépen, hogy itt jártál! Szeretettel: Kati
lena1: (04-17-2009 @ 10:58 am) Drága Katika! Az emberi lélek túléli a halált, mert annak tisztasága örök marad, ha Isten vigyáz rá. Minden gondolatod az én gondolatom is volt. Gyönyörű versed mélyen megérintett. Szeretettel ölellek. Lena
piroman: (04-17-2009 @ 12:27 pm) Bár én más úton járok, de tiszteletre méltó a hited és ahogyan ezt versbe öntötted. Grat.: piro
erda: (04-19-2009 @ 02:35 pm) Pont erre a versre volt szükségem! Hitet adó, gyönyörű, tiszta. Szívből gratulálok, és köszönöm!:)
Szeretettel: Éva
naiva: (04-19-2009 @ 11:15 am) Irigylem Tőled drága Kati az erőt és hitet, ami a versedből árad... Méghogy ezt a verset fiókba??? Nagyon jó, erőt adó, példamutató költemény! Gratulálok hozzá!:) Puszi
|