Cím: Tört mozaikok felett
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(10-18-2009 @ 03:18 pm)
:
TÖRT MOZAIKOK FELETT
Egyszer, sorba szedem még
a megmaradt képeket.
Morzsányivá morzsolom
az időt, s felfűzöm perceit,
mint az apró, színes gyöngyöket.
Gyermek leszek újra!
Gondoskodást váró,
apró kisgyerek,
ki hajdan bíztatást várt
szép jövőt remélve,
hitt a igazakban,
s félte az intelmeket.
Visszagördülök
az első emlékek nyomába,
felkúszom majd Sorsom
fonalára, és lépésről lépésre
végigjárom a régvolt éveket.
Talán valamit nem láttam jól
– meglehet, hogy találok egy
kopott részletet, ami Utamon
még fontos lehet...
A képek, ha majd összeállnak,
elsóhajtom minden vétkem,
s vágyam a világnak.
A Szeretet szavának
hófehér bölcsőt ringatok.
Örömömből fát ültetek,
lombja adjon bő terméseket.
Legyen boldog mind, ki szeret.
De ki gyűlöl, az se fázzon,
takarót szövök a gyalázat
szavából. Melengessen minden
rideg szívet – bocsásson meg mind,
ki ellen szavam, tettem vétett.
Időm oly gyorsan pereg…
Ennyi lettem – ennyi voltam.
Tudom, Ti jók vagytok, emberek.
Csak én merengek túl sokáig
sárguló, tört mozaikjaim felett.
2009. október 18.
(127 szó a szövegben) (1037 olvasás) 
fényesi: (10-18-2009 @ 03:22 pm) Mind nem vagyunk jók, de mindenkiben van valami jó. Kiegészítjük a Világot. Ez van így jól.
Lélekből jövő szavaid is azért íródtak le, hogy valaki(k)hez elérjen. Jól tetted így is, úgy is.
Szeretet
János
aranytk: (10-18-2009 @ 03:43 pm) Jánosom, tudod, sokszor gondolok arra, hogy vissza kellene menni nagyon messzire - talán a kezdeti tudatos pillanatokig - egyrészt, hogy megértsük azt is, amit eddig nem tudtunk, másrészt azért, hogy a lehetőségeink szerint helyére tudjunk tenni az ún. elrontott dolgainkat. Amennyire lehet és amíg lehet. Amikor már nincs meg rá a lehetőség, bánni fogjuk, mert a nyomasztó érzés a lelkünkben marad. Köszönöm az itt hagyott szavaid. Ölellek :)
Samway: (10-18-2009 @ 04:20 pm) Csodás verset hoztál Katim...az ember a versed olvasatán keresztül azonosul a gondolatoddal..nagyon szeretem a verseid...üdv samy
Eprecske: (10-18-2009 @ 07:24 pm) Csoda szép versed, elgondolkodtató. Ölellek Mártus
naiva: (10-18-2009 @ 08:37 pm) Hát igen Kati, sokat merengsz, és merengéseid gyönyörű verssé szövöd... Ezzel bennünket is merengésre, magunkba nézésre késztetve. Te nagyon jó ember vagy, ez átsüt a sorokon... Bárcsak mindenki ilyen lenne! Puszillak sokszor: Zsuzsi
aranytk: (10-18-2009 @ 10:54 pm) Drága Józsim és Mártus! Mindkettőtöknek köszönöm az itt hagyott szavakat. Jól estek, nagyon. Ölellek benneteket!
aranytk: (10-18-2009 @ 11:00 pm) Drága Zsuzsi, bár lennék jó annyira, amennyire lehetnék... Félek, hogy lassan unalmassá válnak az írásaim. Merengéseim túl szomorúak, tudom... de hát ez vagyok én. Köszönöm, hogy itt jártál. Meghatott nagyon, amit írtál nekem... Köszönöm! Ölellek :)
Anna1955: (10-19-2009 @ 08:36 pm) Mélyen elgondolkodtattál... Valóban, van bennünk jó és rossz, és a rossz sokszor bánt az élet során... Talán egyszer mindenkinek módja lesz, hogy lerója megbánását... Ez a világ sajnos nem erről szól, de én vágyom rá... Gyöngyszem ez a versed is, megérintette a legmélyebb érzéseimet...Ölellek szeretettel Anna :)))
Eroica: (10-19-2009 @ 08:38 pm) Maradj mindig kicsit gyermek, Katikám! Tetszik a versed , s a mondanivalója.
LEKA: (10-19-2009 @ 11:06 pm) Katikám! Merengj csak, de ne sokáig:))) Minden hibát nem tudunk elkerülni, kijavítani. Minden ember más és más, a gyűlölet sem melengethet senkit...A szeretet inkább!!!!! Ölellek szeretettel: Éva
aranytk: (10-19-2009 @ 11:07 pm) Drága Anna, számomra az a természetes, hogy vágyunk rá. Nem születtünk hibátlannak, de fontosnak tartom, hogy mindig működjön a "belső rendszerezőnk". Szavaid nagyon jól estek, köszönöm! Ölellek, szeretettel :)
aranytk: (10-19-2009 @ 11:08 pm) Erikám, azt hiszem, valahol mélyen mindannyian azok vagyunk... Köszönöm, hogy megálltál a soraim felett! Ölellek!!!
aranytk: (10-19-2009 @ 11:10 pm) Drága Éva! Tudom, nem lehet a világot megváltani... néha mégis olyan jó lenne... Ölellek, és köszönöm a szavaid!
|
