[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 181
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 181


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Évszakok nyomorában
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(11-01-2009 @ 07:17 pm)

:
ÉVSZAKOK NYOMORÁBAN
 
Egy hajléktalan emlékére…
 

          Lomha járású, zömök ember sétálgat az orvosi rendelő előcsarnokában. Görnyedt hátára olyannyira ránehezedtek az évek, hogy egyre reménytelenebbé teszik életét.
 
          Valamikor még dolgozott egy szállítmányozási vállalatnál, de már régen felszámolták a munkahelyét. A sok adósság elvitte a házát, hajléktalan szállóra került. Ma már újságot árul egy-egy üzlet előtt, és nap, mint nap megtapasztalja a nyomor kínkeservét. Szakadt kabátjáról hiányzik a két alsó gomb, így az éles északi szél gyakran fellebbenti a kopott fekete posztót. A nadrág, amit visel, bár foltozott, mégis jól tűri az évszakok változásait. Egy jó szándékú embertől kapta, aki a tavaszi lomtalanítás alkalmával megszabadult néhány megunt ruhájától. Megajándékozta őt egy zsáknyi holmival. Mennyire megörült akkor neki!
 
          A tél, bizony próbára teszi a hajléktalant. Majd csak vége lesz már. Bár, még a fák ágain zúzmarák roskadoznak, s a vastag hó tartósan őrzi a léptek nyomát. Február utolsó napjai már kecsegtetnek némi reményt, hogy egyszer újra kitavaszodik, s legalább nem kell a hideg elől elmenekülni. Az emberek nem nézik jó szemmel, ha behúzódik egy-egy kapualjba. Talán itt, az orvosi rendelő aulájában tűrik meg legjobban. A szemközti Városháza épületének sárga falait gyakran szemléli, s innen szokta figyelni az első fecskepár érkezését is. A fészek olyan jó helyre lett építve, hogy már évek óta állja az időjárás viszontagságait. Vágyódva nézi hát, amikor a tavaszi zsongás megkezdődik, és belakják kicsiny otthonukat a madarak. Igen, az otthonukat. Milyen szép ez a szó! – gondolja. De már csak távoli foszlányok maradtak az emlékeiben.
 
          Az aulában fel-le járkálva, újságokkal a kezében, időnként felnéz, és a járókelőkre pillantva, eszébe jut a tavalyi nyár. Szerencsére nem volt nagy hőség, így elviselhetőbb volt, mint az azt megelőző évben. Egyszer, egy napsütéses délelőttön egy kisfiú futott oda hozzá és adott neki egy szelet görögdinnyét. Istenem, milyen finom volt! – emlékezik vissza, és az édes íz egy pillanatra összefut a szájában, a szívében pedig egy átfutó melegség suhan át. Vannak még jó emberek. Az újság is jobban fogyott, hiszen sokkal többen járkálnak jó időben az utcákon – őrli gondolatait.
 
          Az őszi emlékek már sokkal szomorúbbak. Éppen lehullottak a falevelek, a reggeli ködök is beálltak, amikor egy régi ismerőse halálhírét hallotta meg a hajléktalan szállón. Nagyon leépült már szegény, hiszen a betegség annyira megtámadta, hogy megváltásként jött neki a Halál.
 
          A Fekete Megváltó, az Angyali Hírnök. Így emlegetik Sorstársaival az elmúlást, amikor esténként, mint űzött vadak, lehajtják fejüket egy szebb, egy jobb világot remélve.
 
 




(397 szó a szövegben)    (1013 olvasás)   Nyomtatható változat


aranytk: (02-02-2010 @ 11:30 pm)
Köszönöm a hozzászólásod, kedves Éva! Szeretettel, Kati

aranytk: (02-02-2010 @ 11:32 pm)
Drága Zsuzsim, köszönöm a bíztatást... van egy-két rövid írásom még, de nem nagyon merek velük előjönni :)

aranytk: (02-02-2010 @ 11:36 pm)
Kedves obbb! Megtisztelsz a hozzászólásoddal, köszönöm! Az igazság az, hogy csak nagyon ritkán jönnek így ki belőlem a gondolatok, valahogy úgy érzem, én nem vagyok otthonos ezen a téren. Így különösen jól estek szavaid - köszönöm még egyszer!

fényesi: (11-01-2009 @ 07:30 pm)
Meg vagyok lepve! Prózában? Nyitva hagytad a végét? De jó ez így! Gondolkodjunk csak el! Ölellek!

lena1: (11-01-2009 @ 08:43 pm)
Drága Katika! Írásod megkönnyeztem, mert nekem is volt egy ilyen közeli hozzátartozóm, aki már szintén él. Szeretettel ölellek.Lena

aranytk: (11-01-2009 @ 08:51 pm)
Hmm... a prózák mesterének mit is mondhatnék, szavak helyett talán egy pirulós szmájli elég lenne... Mint ahogy Neked már meséltem, ez egy három évvel ezelőtti írásom, és törlődött a gépemről. Hála egy kedves embernek, segített rátalálni. Nagyon hiányzott ez a rövid emlékezés, mert sokat gondolok arra az emberre, akiről a történetem szól. Már ő sem áll az üzletek előtt, az Angyali Hírnök érte is eljött. Az újságért az aprót várók arca új, csak a világ ugyanaz... A nyitva hagyottság félig-meddig a rutintalanság miatt van, de azt hiszem, van min gondolkodni is... Úgy éreztem, most jött el az ideje, az emlékezés napján, hogy megmutassam Nektek ezt a pár sort. Köszönöm Jánosom, hogy bevállaltál egy hsz-t alatta! Ölellek!

aranytk: (11-01-2009 @ 08:57 pm)
Lenácska, igazán jól esik, hogy elolvastad ezt a történetet. Nehéz szívvel gondolok mindig azokra az emberekre, akiknek nincs hová menniük. A napokban egy új embert láttam meg, munkába menet. Mindig ugyanott ül és néz maga elé. Kabátja sincs. Még viszonylag tiszta. Mi lesz tavaszra??? Megszakad a szívem... Köszönöm a szavaid. Ölellek!

a_leb: (11-01-2009 @ 11:38 pm)
Kati, az írásod nagyon megfogott. Itt van benne minden, ami az ember sajátja kéne hogy legyen, a megértés, az elfogadás, a vágy arra, hogy átérezzük, amit látunk, és tisztában legyyünk saját létünk végességével. Nagyon szép. aLéb

piroman: (11-02-2009 @ 02:18 pm)
Erre nem számítottam, de érdemes volt elolvasni.

Eroica: (11-02-2009 @ 06:31 pm)
Szééép!!!

Captnemo: (11-02-2009 @ 07:36 am)
Igen. Így. Kinek tolla van, a tollával, kinek mosolya, a mosolyával. (Ezt már megírták előttem, kölcsönszavak) Tisztelek mindenkit, aki bármelyikkel is hozzájárul, hogy lássunk, hogy lássuk Őket is meg! (Ne csak nézzük.) Köszönöm.

mickey48: (11-02-2009 @ 09:01 am)
Kedves Kati - szaggatóan gyönyörű sorok - nem oly régen én is hasonló történetet írtam, tán hangjáték lesz belőle - persze csak monológ...

aranytk: (11-02-2009 @ 09:09 pm)
Kedves Béla, végtelenül jól esik a megtisztelő véleményed. Annál is inkább, mert a prózai írásokban nincs jártasságom. Örülök, hogy sikerült kifejeznem azt, amit szerettem volna. Köszönöm ittjártad! Szeretettel :)

aranytk: (11-02-2009 @ 09:14 pm)
Kedves Kapitány, nagyon szépen köszönöm a figyelmed, és minden szót, amit itthagytál. Igen, így, vagy úgy, valahol kötelességünk szólni olyan dologról is, mely sarkallatosságánál fogva, mondhatni "kényes téma". De ennél azt hiszem, jóval több akár egy emberi élet is. A tömegekről nem is beszélve... Köszönöm, hogy megtiszteltél!

aranytk: (11-02-2009 @ 09:15 pm)
Drága Miki! Sok apró hang talán egyszer sokat ér. Bízzunk benne! Ölellek :)

aranytk: (11-02-2009 @ 09:16 pm)
Drága Gaby, köszönöm a bíztatást! Rám fér :) Örültem Neked, nagyon!!!

aranytk: (11-02-2009 @ 09:17 pm)
Kedves Piro-m, én is meglepődöm, hogy ezt is elolvastad... és nagyon-nagyon jól esett. Köszönöm!!!

aranytk: (11-02-2009 @ 09:17 pm)
Köszönöm Erikám...

blue: (11-02-2009 @ 12:45 pm)
Kati, írjál még prózát...ölellek:)))

prince60: (11-03-2009 @ 11:22 pm)
Mit mondjak? Én ritkán olvasok prózát, mert a szemem elég tré már, de ezt az írásodat kár lett volna kihagyni. Örülök, hogy nem tettem. Szeretettel Zoli

aranytk: (11-04-2009 @ 08:44 pm)
Kedves Zoli! Megtisztelsz... és örülök, hogy érdemesnek tartottad az olvasásra! Nagyon szépen köszönöm!

erda: (11-04-2009 @ 11:19 pm)
Nagyon életszerű, nagyon hiteles ábrázolás, gratulálok! :))) Szeretettel: Éva

naiva: (11-05-2009 @ 12:02 am)
Megy neked a próza is Kati!:)) Szép, lírai megemlékezést írtál, jól felépített, rövid, de annál többet mondó írás!:) Puszillak: Zsuzsi

obbb: (11-30-2009 @ 09:30 pm)
Szia! Már megijedtem, hogy csak verset írsz, bár régebben jól vizsgáztam verstanból, de igazság szerin lövésem sincs a versekhez, novellákhoz annál inkább, szerintem érdemes lenne neked is kipróbálnod magad egyre többször prózában, jól kezeled a vesszőket, magas szociális érzékkel vagy megáldva, tehát szerintem jókat tudnál alkotni. Üdv: obbb

  

[ Vissza: aranytk - Arany-Tóth Katalin | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.42 Seconds