:
KAPUDBAN
Így, félúton túl,
már befogadtalak,
te vádlón tanító,
gyarlón törekvő élet.
Bennem élsz hibáiddal,
hívságaiddal, s én
vétkeimmel,
reményeimmel
benned élek.
Fátyolos fényeid
képlékeny ösvényén
sokszor tétován jártam,
és oly soká vártam
a sejtelmes, boldog
csillogást – de évekig
nem jutott más, csak
sötét árnyak közt
remegő, néhány
apró villanás.
Olykor kapudban
térdeltem, hol hitem
még az ott hagyott
lábnyomok alatt is elfér.
Védett menhelyed
bélelt küszöbén
gyakran nélkülöztem,
de mindig akadt
túlélésnyi, áldott
jó kenyér.
Ma fáradtan pihenek
bölcs karodban,
mint útszéli fáknak
száraz porba hullott
korhadt ága.
Hangyának, bogárnak
– akár csak lelkem
szélfútt zugának –
lábam alatt zizzen
puha avar-ágya.
Belenyugvó békességem
visszaszáll gyermekre,
hitvesre, nyíló és
hervadó virágra.
Adtál és elvettél.
Hiányból született
bennem a legtöbb szavad.
A csended is tanulnom kell.
Ha majd a lendület fékezni
képes, s terhed úgy cipelem,
hogy húsomba vájt tüskéid is
elviselem, mert már nem kérdés,
hogy minden nekem szánt
lépés egy-egy apró túlélés…
S ha majd a sóhaj nem pusztít,
csak fáj, ha bennem marad,
tudom, csak akkor válok jó
szolgáddá, s csakis akkor,
akkor leszek újra szabad.
2009.
(134 szó a szövegben) (1018 olvasás)
Teru: (01-20-2010 @ 09:41 pm)
Azt már megtanultam hirtelen hogyan kell a kedvenc költőimet megtalálni. Örömmel olvaslak újra, most érzem csak mennyire hiányzott.
Ami a témát illeti, tudod...Lesz ez még másképp is, Hugicám:-)
Ölellek
Teru
aranytk: (02-02-2010 @ 11:29 pm)
Köszönöm, Drága Nővérkém... tudod, ez most nagyon jól esett!!! Köszönöm!
veva: (12-09-2009 @ 11:55 pm)
A szabadságot is tanulni kell. Az is keskeny út. Néha tüskés, máskor virágos, s ha jól megnézzük, akkor a tő ugyanaz. Ölellek!
aranytk: (12-10-2009 @ 09:14 pm)
Drága Éva! Egyetértek! Ölellek, és köszönöm...
aranytk: (12-10-2009 @ 09:15 pm)
Köszönöm Józsi, hogy megálltál velem egy pillanatra! Szeretettel: Kati
csitesz: (12-10-2009 @ 10:57 am)
Szép, nyugodt hátra, és előretekintés. puszi Józsi
szucsistvan: (12-12-2009 @ 09:09 am)
szeretnivaló a versed Kati
Anna1955: (12-13-2009 @ 03:02 pm)
Olvastalak, és közben töprengtem...Félút... Talán nem lennénk merengők, bennünk félelemmel tele gondolattal gondolva a jövőbe, ha biztoságban tudhatnánk szeretteinket, ha nem lenne a mindennap legszebb pillanata is gondokkal tűzdelve... Szeretem a verseidet...Ölellek szeretettel drága Katika...:))
aranytk: (12-13-2009 @ 08:18 pm)
Kedves István, köszönöm!
aranytk: (12-13-2009 @ 08:21 pm)
Megtisztelsz, Anna... A biztonság az egyetlen, ami létszükségletként hiányzik sokunk életéből. Valóban, más lenne. Talán könnyebb is. De sajnos ez nem így működik... Köszönöm, hogy olvastál. Ölellek, szeretettel.
