lena1: (01-25-2010 @ 01:52 am)

Túl sok fájdalmat osztott ránk az élet, s ez a gyönge lélek belefárad a többszörös kudarcba, talán másik szív kellene, hogy talpra álljunk újra és ne vesszünk el vesztesként- e végnélküli múltba. Szívemből írtál minden sort, drága Katika! Nem hiába egyforma a lelkünk! Szeretettel gondolok rád mindig!

Teru: (01-25-2010 @ 02:48 pm)

Drága Hugicám, szivbemaró soraidat megkönnyeztem, talán ennyire még nem hatott rám egy versed sem. Gyönyörű, különösen az utolsó versszak! Épp csak annyi bajom van vele hogy miért nem én irtam:-) Gyönyörű, no, mást nem tudok mondani. Ölellek Teru

a_leb: (01-25-2010 @ 03:32 pm)

Kati, többször elolvastam a versed, Őszinte fájdalom van benne, szívből jövő jajkiáltás. nekem fájt. A befejező sor, ahogy könnyes szemmel tekintesz fel, szívbe markoló. Kiváló vers, őszinte, tiszta. Nagyon szép. aLéb

tlog: (01-25-2010 @ 07:06 pm)

A szavak, a képek őszinték és hatásosak. Gratulálok!

mango: (01-25-2010 @ 07:42 pm)

Kitűnő vers, torokszorítóan szép vers, Katink! Átsüt minden soron a fájdalom, az önmarcangolás, a kiút keresése - hidd, hogy jobb lesz minden. Nem vagy egyedül, ne feledd!

aranytk: (01-25-2010 @ 08:03 pm)

Drága Lenácska! Talán csak túl érzékenyek vagyunk. Nehéz végigjárni ezt az utat... Tudom, és köszönöm, hogy érzed, érted a szavaimat. A hasonló lelkek mindig megtalálják egymást! Ölellek!

aranytk: (01-25-2010 @ 08:05 pm)

Drága Terum, Nővérkém! Megtisztelsz a soraim alatt. Köszönöm! Számtalan gyönyörűséget olvasva már Tőled, mit is mondhatnék, mint azt, hogy tisztelettel megköszönöm az elismerő szavakat. Ölellek, szeretettel!

aranytk: (01-25-2010 @ 08:06 pm)

Béla, nagyon köszönöm... Igazán sokat jelent számomra a véleményed! Szeretettel: Kati

aranytk: (01-25-2010 @ 08:08 pm)

Kedves tlog! Köszönöm a figyelmed és a véleményed! Szeretettel: Kati

aranytk: (01-25-2010 @ 08:10 pm)

Drága Anikó, végtelenül jó érzés Tőled ilyen kritikát kapni. Köszönöm, mint ahogy a vigasztaló szavaid is... Ölellek!

fényesi: (01-25-2010 @ 09:07 pm)

Talán nekem a legnehezebb most írnom. De nem is, hiszen tegnap felolvastam Neked mielőtt láttam volna ezt a versed! "Imádság megfáradtaknak" Én már tegnap szóltam, s mindketten tudtuk, hogy jó ez így! Jó ez így, amikor az egyik érzi mit és mikor kell mondania, a másik pedig emlékszik arra, befogadja, és megenyhül lelke vihara. Szeretlek

aranytk: (01-25-2010 @ 09:19 pm)

A Sors különös, szép ajándéka, hogy megmutatott bennünket egymásnak. Igen, amikor van egy hang, ami azt mondja és akkor, amikor igazán vágyik rá a lélek, az nagy kincs. Nehéz keresztet viszel velem. De köszönöm, hogy vállalod! Szeretlek én is, tudod.

LEKA: (01-25-2010 @ 11:34 pm)

Néma kiáltásod, olyan hangosan dübörög, hogy a mellkasomon keresztül a szívemig hatol. A fájdalom, a tehetetlen düh...és még sok minden, ami beléd fészkelte magát. A vigaszom annyi, hogy a kín szülte versek maradandóak...Azért figyeld a párod rezdülését is...Ölellek: Éva

naiva: (01-25-2010 @ 12:15 am)

Drága Katim, néma kiáltásod egészen a szívemig sikított.. Keserű a versed, nagyon kifejező vergődésed. De a múlton tovább kell lépni, akármilyen aljasul bánt el veled a sors. Az emberek is nagyon kegyetlenek néha... Próbáld a terheidet könnyíteni, Te tudod, hogyan... És menni tovább, élni tovább, ebben az elvadult, kegyetlen világban is. Muszáj! Ölellek: Zsuzsi

aranytk: (01-25-2010 @ 12:47 am)

Drága Zsuzsi! Köszönöm szépen a vigasztaló szavaidat, nagyon jól esik a bíztatásod... Valahogy megtorpantam - úgy érzem, csak körbe-körbe forgok magam körül, menthetetlenül. Nehéz letenni azokat a terheket, amiket régről cipelek és tudom, el kellene engednem sok negatív beidegződést, hogy könnyíteni tudjak a lelkemen. Tudom, azzal, hogy megpróbálom leírni, még édes keveset teszek. A fejemben kellene rendet tennem. Sok mindent megoldottam már, de most egyelőre megállt a tudományom. Remélem, ez a negatív hullám is úgy vonul majd át rajtam, mint a többi szokott. Köszönöm az itt hagyott szavaid! Ölellek!

szavathna: (01-26-2010 @ 07:50 am)

Kedves Kati! Fájdalmas versed égbe kiált. Egy sziporka, mi hiányzik belőle, melyet nem találsz egyelőre. Egy apró reménysugár, melyhez új bizalom dukál... Tudom nagyon nehéz, de újra és újra esélyt kell adni magadnak, mert hasonló lelkek még e torz világban is akadnak... Kívánom, hogy jobb legyen! Öleléssel! Anna

szucsistvan: (01-26-2010 @ 08:19 am)

vannak örökké tartó fájdalmaink. És mindíg visszatérnek

Anna1955: (01-26-2010 @ 09:23 pm)

Drága Katikám! Te egy törékeny drága lélek vagy, és mégis hatalmas erő van benned...versedbe írt bánatod, fájdalmad, szívbe markoló. Nem is tudom, mit mondhatnék, mert van amire kevés a szó, és nincs is vigasz...Talán annyit, hogy hidd, hogy megtalált társaddal, kéz a kézben, túl lesztek minden nehézségen. Ölellek nagy-nagy szeretettel, és még több erőt kívánok a magadra találáshoz. Gyönyörű versed lelkemből is szólt...

aranytk: (01-27-2010 @ 05:05 pm)

Kedves Éva, köszönöm, hogy megálltál a soroknál és ígérem, figyelek :) Ölellek!

aranytk: (01-27-2010 @ 05:06 pm)

Kedves Anna, nagyon szépen köszönöm az itt hagyott szavakat! Ölellek!

aranytk: (01-27-2010 @ 05:07 pm)

Kedves István! Igen, vannak... és az egyensúlyt nehéz megteremteni. Köszönöm jöttöd!

aranytk: (01-27-2010 @ 05:16 pm)

Drága Anna, mindig olyan szépen szólsz hozzám... hálás vagyok érte. Köszönöm! Tudom, a gondviselés nem hagyott magamra. Ajándék Ő nekem. Igyekszem erőt meríteni és túllépni a rossz gondolataimon. Ölellek: Kati

aranytk: (01-27-2010 @ 05:35 pm)

Kedves Laci! Köszönöm az észrevételed, elgondolkodom rajta. Lehet, hogy nem szerencsés kifejezést választottam az öngyilkos tőr kapcsán. Nehéz megmagyaráznom, miért így fejeztem ki magam. Tudom, szembe kell nézni a múlttal, és fel kell dolgozni, megfelelő helyre kell tenni magunkban mindent. Általában tanulunk a hibáinkból, és igyekszünk megbocsátani azoknak, akik megsértettek, fájdalmat okoztak. De amikor a felénk ártó szándékkal közeledő emberek által ránk foltozott sebeinkkel vagyunk elfogalva, sokszor beleesünk abba a hibába, hogy azok elé emelünk falakat, akik nem szolgáltak rá. A saját gondolataink döfnek belénk, megpecsételve a jelent is. És aki éppen ott áll, szeretve és segítve, nem tud mit kezdeni a falainkkal. Nem beszélve arról, hogy meg sem érdemli... Én ezt a jelenséget így próbáltam kifejezni - bár belátom, ha nem egyértelmű. Viszont hálásan köszönöm, hogy jöttél, olvastál, és hozzám szóltál!

aranytk: (01-27-2010 @ 05:36 pm)

Drága Gaby, köszönöm szépen, hogy olvastad! Ölellek, nagyon.

Captnemo: (01-27-2010 @ 08:37 am)

Próbálom megfogalmazni a gondolataimat, tán sikerül. Lehet, csúf lesz a hasonlat (meg sántít), de nézd el kérlek! A kutya jutott eszembe. Ráadásul kettő. Az egyik, amely a farkával pöröl hiába. A másik, amelyiknek kolonc van a nyakába, mely ha futna, lábait töri akár. Fájdalom a kolonc, s a múltad, mit mindhiába kergetsz, se el nem múlik Tőled, se el nem éred már. Valahogy ez az a kép. Lenne egy megjegyzésem viszont, ami visszás nekem. Ama öngyilkos tőr. Merthogy a tőr öngyilkolása ugyebár... Ha meg öngyilkoltak vele, az is más. Bocsi érte. A vers visztont nagyszerű!

blue: (01-27-2010 @ 10:22 am)

Szép...gyönyörű...gratulálok. ölellek