:
SEMMIKÉNT IS ÓRIÁS
Kiket szerettem,
sokan elbúcsúztak tőlem:
fönn laknak az égben,
talpig hófehérben.
Szelíden játszó angyalok
suhannak el vállam felett,
ragyognak az arcomra rótt,
láthatatlan fény-jelek.
S míg az évek mögém lépnek,
illatok, képek emlékét őrizve
dúdolok a messzeségnek,
s hagyom, hogy vigyen a szél,
nem számít, merre sodor,
az sem, hogy mit súg, mit beszél…
Könnyű leszek – ébren álmodom.
Talán így lesz – nem tudom…
Gyávasággal cinkos szégyenem,
hogy élni, s halni is űz a félelem.
Egy nap elvesztem majd mind,
mi igazán sosem volt enyém.
S míg búcsút intve állok
pőrén a lét peremén,
átölel majd engem is
gyöngéden a Fény.
Tovább lépek akkor utamon:
s ha öröm, bánat már csak
hűvös nyugalom,
békéjét magamra húzva hagyom,
hogy röpítsen tovább a szél,
zengjen, daloljon! Üzenje,
hogy a lélek mindörökké él!
Kincsem így lesz majd megfoghatatlan.
Semmiként is óriás leszek
– s bár embernek láthatatlan –
mégis mind, kiket szerettem,
megpihennek majd
ölelő karomban.
2010.
(122 szó a szövegben) (1022 olvasás)
Attila61: (02-09-2010 @ 08:36 pm)
Szép vers! Csak remélni tudom, találkozhatunk majd fönt és én is magamhoz ölelhetem szeretteimet! Köszönöm!
Lacoba: (02-09-2010 @ 09:01 pm)
Nagyon jó vers Katika, s bizony így vagyunk ezzel (én már gyermek korom óta nehezen dolgozom fel.)
aranytk: (02-09-2010 @ 09:23 pm)
Kedves Attila, hirtelen Zorán egyik gyönyörű dala jutott eszembe, "Kell ott fenn egy ország/Mely talán ránk is vár/
Kell ott fenn egy ország/
Amit senki nem talál/
Kell ott fenn egy ország/
Mely bárkit átölel/
Kell ott fenn egy ország/
Amit sosem rontunk el/... Bár nem tudjuk, csak ha majd megtapasztaljuk, de legalább hinni jó abban, hogy bármilyen formában is, de eljön az a pillanat, amikor újra érzékelhetjük az eltávozott szeretteinkkel való találkozást. Köszönöm a megtisztelő figyelmedet!
aranytk: (02-09-2010 @ 09:25 pm)
Drága Lacoba, tudom, mindannyiunknak vannak eltávozott szerettei, és ahogy az idő múlik felettünk, egyre többen lesznek azok, akikért már csak mécsest tudunk gyújtani... Köszönöm szépen a figyelmed!
lena1: (02-09-2010 @ 09:38 pm)
Drága Katika!
Bízom benne, hogy odaát mindenkivel újra találkozhatunk, mert különben elviselhetetlen lenne az a tudat, hogy végleg elveszítjük azokat, akiket szerettünk. Versed mélyen szívembe hatolt. Szeretettel ölellek!
Attila61: (02-09-2010 @ 09:39 pm)
Szeretem Zoránt! Ismerem a dalt és bízom benne ahogyan a testünk úgy lelkünk is átalakul és egy újabb dimenzióban valóban együtt lehetünk Szeretteinkkel.Ilyen versek után természetes a figyelem! Köszönöm!
LEKA: (02-09-2010 @ 11:45 pm)
Szeretteidért és magadért...szólnak szavaid...Ahogy végig görgetted, nem is éreztem olyan fájdalmasnak... Ölellek: Éva
piroman: (02-10-2010 @ 09:43 am)
Ámen.
a_leb: (02-11-2010 @ 09:55 am)
Szép a versed, Kati. Nyugodt, annak ellenére nem érzem lemondónak, hogy kifelé tekint.
aLéb
csitesz: (02-12-2010 @ 07:57 am)
Katika! Szép sorok. Én úgy vagyok vele, hogy inkább erre a Földi országra figyelek. puszi Józsi
Anna1955: (02-13-2010 @ 05:18 pm)
A hit abban, hogy létezik valahol egy olyan vlág ahol újra együtt lehetünk, jó érzés...Versed nagyon szép...Ölellek szeretettel: Anna
aranytk: (02-14-2010 @ 08:22 pm)
Köszönöm szépen mindannyiótoknak, akik még olvastátok! Ölellek Benneteket, szeretettel!
doszke: (02-27-2010 @ 09:48 pm)
Kedves Aranytk. Milyen szépen írod, arról amit nem tudunk, hogy lesz azután! Gratulálok, nagyon tetszett Doszke
aranytk: (03-21-2010 @ 11:10 am)
Kedves Doszke, én csak hiszem, hogy így lesz... Hálás szívvel köszönöm a figyelmed!
