Cím: Száz életen, száz halálon
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(02-21-2011 @ 10:16 pm)
:
SZÁZ ÉLETEN, SZÁZ HALÁLON
Hallgatom
az utcák monoton zaját,
ahogy az eső lemossa az út porát,
s ahogy a fák susognak a szélben,
a földet melengető, szelíd napsütésben.
Hallgatom
a hangok visszhangzását,
mint tenger-hullámok vad morajlását
lakkozott csigaházak lakatlan üregében,
vagy a lélek suttogását temetők csöndjében.
Hallgatom
az imák meddő könyörgését,
gondtalan gyermekek harsány nevetését;
az örök zenét, ahogy szétárad a térben,
s a csend néma szavát a hallgatás ölében.
Hallgatom
az ajtók durva csapódását,
lét-mérő óráink ütemes kattanását,
s a szív vajúdó dobbanását a testben,
ahogy zakatol bennem is, rendületlen.
Hallgatom
az igazságért kiáltók szavát,
s a megtorlók gúnyos válasz-kacaját…
mert a hatalom, csak egy zsarnok eszme
– alattvalóként vagyok én is kirekesztve –
Hallgatom
a lelkemben dúló viharok mennydörgését,
válaszokat kereső kérdések évődését,
ahogy gyarló mivoltom kéri az Istent:
segítsen hinnem, maradt még erőm, mi megment…
Hallgatom
a lét szemérmes szűkölését,
a remény utolsót sóhajtó, könnyes esdeklését,
míg magamba zárva viszem nyomorúságom
– ha kell, még száz életen és száz halálon.
2011. február 21.
(155 szó a szövegben) (1107 olvasás) 
mickey48: (02-21-2011 @ 10:28 pm) Hallga csak a Csendet - csókokat melenget minden szava, fuss hát, s vidd - vidd mindet gyorsan haza...
Szeretettel - Miki
aranytk: (02-21-2011 @ 10:31 pm) Kedves Miki, belátom, hogy minden nézőpont kérdése, hiszen teljesen igazad van :) Köszönöm!
LEKA: (02-21-2011 @ 10:40 pm) "- alattvalóként vagyok én is kirekesztve – " Katikám! Ez nagyon eltatalált...
Ölellek: Éva
aranytk: (02-21-2011 @ 11:04 pm) Drága Éva! Sajnos egyre többen vagyunk, akik így érezhetjük... Köszönöm jöttöd! Ölellek.
anyatka: (02-22-2011 @ 03:18 pm) Annak jó, aki hallja, vagy épp teher, hogy hallja.... Szeretettel gratulálok: Andi
vorosliliom: (02-22-2011 @ 08:03 pm) Olykor, saját elkorhadt álmaink illata fojt meg minket, Drága Katalin, poraik még magunkba szorítanánk, de ujjaink közt átfolyik a tegnap, s már csak az ordító „nincs” lüktet tenyerünkben...Mégis, borzasztó és egyben felemelő felismerésre jutunk újra meg újra... ha még egyszer kezdhetnénk, újra meg újra ezt az utat járnánk! Gyönyörű a versed...szívemmel olvastalak! Szeretettel ölellek: Daniela
aranytk: (02-22-2011 @ 09:11 pm) Kedves Béla. Zavarba ejtően szép, és részletes elemzésed csodálattal olvastam, és nem győzöm kifejezni, mennyire hálás vagyok érte. Tagadhatatlan, mennyire érted, és érzed a rezdüléseket - köszönöm Neked. Szeretettel: Kati
aranytk: (02-22-2011 @ 09:14 pm) Kedves Francesca, köszönöm szépen, hogy itt hagytad látogatásod jelét. Tudom, hogy átérzed, mit jelent az utolsó sor, mint ahogy az egész vers mondanivalója közel állhat hozzád. Köszönöm! Szeretettel ölellek.
aranytk: (02-22-2011 @ 09:16 pm) Kedves Andi, megragadtad a lényeget, hiszen a látás terhe egyben gazdagságunk is - az életünk. Köszönöm szavaid! Szeretettel: Kati
aranytk: (02-22-2011 @ 09:19 pm) Drága Daniela! Szíveddel olvastál, és szíveddel szóltál hozzám. Elérzékenyülve olvastalak és köszönöm, hogy befogadtad a gondolataimat! Igen, tudom... újra és újra így járnám utamat. Ez Sorsom. Ölellek!
a_leb: (02-22-2011 @ 09:25 am) Nehéz sorsvers, Kati, nagyon nehéz. Olyan mélyről sorolta az érzéseket, amik hatottak rád átszűrődve ezeken a zajokon, hogy belerendült a belsőm, én is veled hallgattam, amíg ki nem vittél társadalmi szintre a tőled megszokott szelídség mellett bizony, erővel. A mindenkiért, a létért aggódó hangja szólalt meg, és idézett fájdalmat, aztán a költő, az ember hitében fogalmazódott újjá a feladat: menni kell, vinni a terheinket. Mégsem éreztem belenyugvást, inkább talán dacot, szelíd haragot. Nagyon szép a vers, kiválóan épített, és emiatt (temiattad) szélesre nyitott az érzések dimenziójában. Élmény volt.
aLéb
Francesca3: (02-22-2011 @ 11:16 am) – ha kell, még száz életen és száz halálon.
ez a lényeg!
Nagyon átérzem...jó vers...
Francesca3: (02-22-2011 @ 11:21 am) "csak tudnám,
hány életem lesz még,
és hány halálom.
Öleljetek,
meg ne öljetek"
(Kiáltás az angyalokhoz, részlet)
naiva: (02-23-2011 @ 05:59 pm) Katim, ebbe a versbe beleírtad az egész körülöttünk és bennünk ill. benned lévő világot! Szépség, elkeseredettség, lázadás, ám mégis belenyugvás, és erő, ami árad a soraidból. Veled hallgatom, értem, érzem ezt a világot... Nagyon jó vers! Ölellek: Zsuzsi
fényesi: (02-23-2011 @ 08:15 am) Szép, ahogy "kihallgatsz" a világba úgy, ahogy csak egy finoman érző tud,
hogy majd visszavezess minket - a külvilág befolyását szenvedő- saját belső világodba. Együtt és külön. Nyitva és bezárva. Egyensúlyban is egyensúlytalanul. Én, aki ismerem a percedet, élem a világod, még mindig új, mindig megrendítő, természetesen emberi minden szavad. Szeretet. János
Attila61: (02-23-2011 @ 09:47 pm) Kedves Kati! Ez maga az élet, csodás vers. Minden mit mostanában és a múltban érezhetett ember, egészen addig míg legalább ketten maradnak... Nagyon jó vers, már arra is büszke vagyok, hogy ismerhetlek személyesen!:):):) Igazi élményt nyújt minden versed és tudok elmélkedni mellette. Köszönöm!Szeretettel üdvözöllek! Attila!
csitesz: (02-23-2011 @ 09:57 am) Szépen megfogalmaztad a Közönség, a Hallgatóság gondolatait, érzéseit. Már csak a válasz hiányzik belőlünk a hallottakra. puszi Józsi
doszke: (02-24-2011 @ 02:41 pm) Nagyon szép mély érzésű a versed, dallamos csengése szomorú és vidám egyaránt, nem lázongó, mégis bíráló. nagyon tetszett
szeretettel üdv.doszke
Teru: (02-25-2011 @ 05:57 pm) Katikám, én valami óriási erőt érzek versedben, valami olyan "csakazértist". Hiszem azt, hogy bármit szab Rád az élet, emelt fővel viseled el, viszont abban remélek, hogy egy nap majd nem kell minden sarkon árkot ugrani...
Szeretettel ölellek Teru
aranytk: (02-27-2011 @ 06:23 pm) Drága Jánosom, köszönöm, hogy velem hallgatsz, s velem érzel. Jól estek szavaid. Ölellek!
aranytk: (02-27-2011 @ 06:24 pm) Józsim, nagyon sok kérdés keresi bennünk a válaszokat... s nem tudom, hogy valaha megkapjuk-e őket. Köszönöm jöttöd! Szeretettel: Kati
aranytk: (02-27-2011 @ 06:26 pm) Kedves Attila, Te mindig elfogult vagy az írásaim kapcsán, pedig... de mindenképp örülök, hogy átérezted a soraimat. Szeretettel: Kati
aranytk: (02-27-2011 @ 06:27 pm) Kedves doszke, köszönöm, hogy megtiszteltél a figyelmeddel! Örülök, hogy itt jártál. Szeretettel: Kati
aranytk: (02-27-2011 @ 06:29 pm) Drága Zsuzsim! Igazán köszönöm... nagyon jól esik, hogy ilyen jól befogadható volt ez a néhány sor. Olyan ritkán írok, Zsuzsi. Ez is csak egy néhány megörökített elgondolkozó pillanat volt. Ölellek!
aranytk: (02-27-2011 @ 06:31 pm) Drága Terum, jól érzed a "csakazértis" -t, bár egyre inkább összerogyok már a terhek súlya alatt. Amit rám szabtak, vinni kell, tudom. Csak az erőm van fogytán... Köszönöm, hogy itt hagytad kedves szavaid. Ölellek, nagyon és jó egészséget kívánok Neked!
|
