Cím: Sikolt a Világ
Szerző: aranytk - Arany-Tóth Katalin
(08-14-2011 @ 11:17 pm)
:
SIKOLT A VILÁG
Nézd, hogy nyüszít, forrong a Világ!
Lóerőkkel sem bír vele a nemes uraság.
Lebutított, megvadult csőcselék…
Ezt akartátok?! Hát így lázad ma egy nemzedék?
Kéz kezet mos – nincs itt pardon:
apródok ülnek mindenütt, sorban a porondon,
s míg messze száll a parfüm illat,
vasalt ingek alatt szégyenné izzad
a józan hatalom-részegség:
ó, ez csak az elfajult mértéktelenség…
Míg díszletek közt rózsa hervad,
nemzet színekben vérzik a hajnali friss harmat.
Messze, kinn a rónaságon
gumicsizmák lépnek traktorjárta barázdákon.
Kakasszótól napnyugtáig
ekevas mélyed, pata dobban a pajtáig.
Gyermeksírás esti csöndben,
kenyér és kés kérges ökölben,
s az egykor volt tudás, mint hatalom,
most romokban fekszik egy államnyi ravatalon.
Beteg a Világ, beteg az Ember,
s a nép mindenütt morajlik, mint a tenger,
vagy mint a forrongó Föld,
melynek rezdülése halálba, s nyomorba dönt.
Van, hol egyetlen zsarnok
mögött tömegnyi álnok akarnok
szítja az örök viszályt –
s halál vár arra, ki igazságért kiált.
S hol zúdul a törvény,
mint halálos örvény,
szorul a kötél a nyakak körül,
ám mindig volt, és lesz, ki megmenekül.
Mily undor e métely!
A gondolat csak keserű kétely,
s rettegő félelem a jövő felől:
Vajon mi hoz a Sors? Még éltet vagy megöl?
Utak menti nyomor-tanyák gombnyomásra eltakarva,
hajlongunk a remény előtt szánt szándékkal, készakarva.
S míg szó szót követ,
feslik, szakad a drága szövet,
és vadnyugati bosszút forral az indulat.
A vajúdó sikolyok szilánkká hasítják az öreg hidakat.
Nincs nyugta e sistergő, tűzforró katlannak,
míg szemünkbe hazudnak torzó hatalmak,
míg halomnyi ingyenélő, kéjes uralom
csak tanyázik az eladott magyar ugaron.
*
Mint kapzsi marokba szorított izzó aranyak,
úgy égnek lelkembe, lelkedbe a tettek, és szavak.
Nézd… nyüszít, és sikoltva sír a Világ…
Mentsd meg míg lehet: teremts új erőt, hitet, s parolát.
2011. augusztus 14.
(277 szó a szövegben) (1072 olvasás) 
Samway: (08-15-2011 @ 02:33 pm) Katalinom!
Szavakat nehezen találok nagy ívű munkádra..a versed jajszók nagy csokra, sajnos későn ocsúdik a tömeg, a kéz ökölben s a szemekben könnyek...
fényesi: (08-15-2011 @ 09:58 am) Igen. Ilyen ma a világ. Rajtunk múlik merre, tovább? Én készen állok. J
aranytk: (08-15-2011 @ 11:21 pm) Jánosom! Úttalan utakon is előre haladunk, de a felkészültséget egész életünkön át bizonyítani kell. Ettől nemesedik a lélek - talán. Köszönöm, hogy itt voltál! Ölellek.
aranytk: (08-15-2011 @ 11:22 pm) Józsim! Kiszaladt belőlem egy csomó gondolat, amit már régóta érlelhettem. Örülök, hogy elolvastad. Köszönöm! Nagyölelés :)
a_leb: (08-16-2011 @ 01:17 pm) Kati, fájdalmas, nagy erejű a versed. A kérdések, sorsok sorolása, a reménytelenség gyötrő képei, a fájdalom, az undor a nyomorba döntők felé, ezek a képek, érzések öntöttek el soraidat olvasva. Izzik, itt-ott bizony már lángot vet a versed. Remek volt. Tetszett.
aLéb
lena1: (08-16-2011 @ 04:11 pm) Drága Katika!
Szavaid keserűsége mélyen megérintett.
Minden gondolatod szíven talált.
Ölellek szeretettel
Anna1955: (08-16-2011 @ 09:51 pm) Már a cím is megállásra késztet, és megdöbbent. Versed olvasása közben ez az érzés csak fokozódik. Minden szavaddal egyetértek...Ölellek szeretettel: Anna :)
Attila61: (08-16-2011 @ 10:17 pm) Jó lenne hinni, lesz még az erkölcs a mérték! Örülök, hogy újra olvashatlak Kati! Attila!
Teru: (08-16-2011 @ 12:04 am) Drága Katikám, bizony sir a világ mindenhol és miért? Csak azért hogy egy pár embernek vastagabb legyen a pénztárcája? Hol itt az igazság? Ó milyen jó is lenne, ha minden ember hajlandó lenne a saját kenyerét megkeresni...Mély barázdákat szántottál soraiddal, csak legyen mit elvetni bennük...
Ölellek szeretettel Teru
doszke: (08-17-2011 @ 02:27 pm) Kedves Aranytk: Nagy hatású a versed, mert bizony ilyen ma a világ, rohan a vesztébe az emberiség.
Gratulálok a tökéletes ábrázoláshoz! szeretettel üdv.doszke
szilfer: (08-18-2011 @ 03:43 pm) Jó kis korrajz a fékevesztett világról! Sajnos, akikről szól, azok nem olvassák. Szeretettel, Feri:)
naiva: (08-18-2011 @ 12:25 am) Drága Katim, nagyon keserűen, szinte drasztikusan tört ki belőled a felgyülemlett "rossz". Jó, hogy kiírtad magadból. Néha én is nagyon elkeseredek, lázadozom, morgok, dühöngök magamban, de menni kell tovább, tenni a dolgunkat. Van egy versem, régebbi, abban hasonlóan kiakadtam, bár ennyire talán nem:)) "...Beteg a világ .... és beteg az Ember
csak tévelyeg útján
kapaszkodót keresve ..." - részlet belőle, ha érdekel, a címe: Nem tudom... ( a húgom kedvenc verse) Ölellek: Zsuzsi
Captnemo: (08-19-2011 @ 08:36 am) Akár diagnosztának is elmehetnél, olyan pontos a kórkép! No, de félre tréfa! Nagyon örülök, hogy olvashattam ezt a verset! Főleg magam miatt persze, mert így legalább nem gondolom, hogy velem van a baj, és én látok mindent túl sötéten. Mások miatt is, mert láthatja mind, ki látni képes, hogy egyebet is lehet tenni, mint csak nyelni, némán.
aranytk: (08-19-2011 @ 11:11 pm) Végtelenül jól esik a véleményetek, köszönöm, hogy biztattok: van értelme leírni, még akkor is, ha úgy tűnik pusztába kiáltott minden szó. A mi dolgunk mégis az, hogy láttassunk és megszólítsunk - talán egyszer mégis eljut oda is, ahová kell(ene). Köszönöm szépen, hogy itt jártatok, nagyon örülök mindannyiótoknak! Ölellek Benneteket!
|
